Út a teljes fenntarthatósághoz az építészetben

A cikket a 2024-es Contech – úton az építőipar 5.0 világába címen, az Építésügyi, Stratégiai, Innovációs és Digitalizációs Konferencia inspirálta, melyen a KP SALES HOUSE KFT. Bíró Péter épületbiológussal karöltve előadóként szerepelt.

Az éghajlatváltozással, az erőforrások kimerülésével és a városok terjeszkedésével szemben az építőipar gyorsan fejlődik, hogy megfeleljen a fenntarthatóbb jövő igényeinek. 

A kérdés továbbra is fennáll: mikor érhetjük el reálisan a teljes fenntarthatóságot az iparban? Míg az út hosszú és összetett, amelyet technológiai fejlődés, szabályozási változások és gazdasági kihívások jellemeznek, sokan úgy gondolják, hogy az építészet teljes fenntarthatósága a következő néhány évtizedben valósággá válhat. 

Az idővonalat számos tényező befolyásolja, de 2050-et gyakran döntő mérföldkőként említik.

Az építészet teljes fenntarthatóságának eléréséhez az egyik legígéretesebb hajtóerő a technológiai innováció. Az elmúlt évtizedben figyelemre méltó előrelépések történtek az energiahatékony épülettervezés, a fenntartható anyagok és az építési módszerek terén. 

Ennek értelmében a jövő épületei többé nem passzív energiafogyasztók lesznek, hanem aktív termelők, amelyek célja, hogy több energiát termeljenek, mint amennyit felhasználnak megújuló forrásokból, például napelemekből, szélturbinákból és geotermikus rendszerekből.

Az olyan technológiák, mint az intelligens energiarendszerek, a passzív napelemes tervezés és a fejlett szigetelés, már most is csökkentik az épületek energiaigényét. Emellett 2024-ben már az építőipar szénlábnyomát jelentősen csökkentő anyagok, például a kenderbeton és egyéb kenderalapú építőanyagok, a szénsemleges beton és a bioalapú anyagok, és egyes az újrahasznosított 3D-nyomtatott szerkezetek is valós alkalmazásra kerülnek a laboratóriumi kísérletezések után. 

A körkörös gazdaság az építészetben is alapvető fogalommá issza be magát, és olyan megközelítéseket ösztönöz, mint például az épületek össze-és szétszedése, hogy az anyagokat újra lehessen használni. Ez csökkenti a pazarlást és tovább csökkenti az építkezés környezetterhelését. 

Bár ezek az innovációk még korai stádiumban vannak, sok szakértő úgy véli, hogy a következő 20-30 éven belül széles körben elterjedhetnek, és 2050-re a nettó nulla vagy akár a nettó pozitív energiaigényű épületek általánossá válnak.

A konferencia során több ízben szóba került a kormányzati politika kulcsfontosságú szerepe. Koji László, az ÉVOSZ elnöke, is tartott egy átfogó előadást az építőipar jelenlegi álláspontjáról. Szerinte fontos, hogy példamutató állami projektekre lenne szükség a beton-és más olcsóbb és hagyományosabb építési technológiák alkalmazása helyett, és egyre inkább ösztönözni és támogatni kellene a fenntartható építési technológiákat, a helyi, természetes anyagok alkalmazását, stb. Az építési szabályzatok felülvizsgálata világszerte folyamatban van, hogy szigorúbb követelményeket írjanak elő az energiahatékonyságra vonatkozóan.

Számos város és ország ambiciózus célokat tűzött ki, hogy 2030-ra vagy 2050-re minden új épület nettó nulla kibocsátású legyen. Például az Európai Unió és az Egyesült Államok több állama olyan szabályozást vezetett be, amely új építkezéseket ír elő a nulla energiafogyasztás eléréséhez. Ezzel párhuzamosan a szén-dioxid-árazás, a támogatások és a zöld épületekre vonatkozó adókedvezmények arra ösztönzik a fejlesztőket, hogy könnyebben befogadják a fenntarthatóságot.

Jelentős globális különbségek mutatkoznak abban, hogy milyen gyorsan fogadják el ezeket a politikákat. Míg egyes országok gyorsan fejlődnek, mások gazdasági, politikai vagy infrastrukturális korlátok miatt lemaradnak. Mindazonáltal a növekvő nemzetközi megállapodások és az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások, mint például a Párizsi Megállapodás, globális elmozdulás van kilátásban, és a század közepére egységesebb előrelépést láthatunk.

Európa vezető szerepet tölt be a fenntartható építészetben, amelyet olyan szigorú szabályozások vezérelnek, mint az európai zöld megállapodás és a környezeti felelősségvállalás iránti erős kulturális elkötelezettség. Az EU ambiciózus céljai 2030-ra közel nulla energiaigényű épületek, 2050-re pedig a klímasemlegesség megvalósítását tűzik ki célul, ösztönözve az energiahatékony tervezések és a megújuló technológiák széles körű elterjedését.

Ezzel szemben az Egyesült Államok összességében lemaradt, de a törekvések régiónként eltérőek. Az olyan államok, mint Kalifornia, haladó politikával vezetnek, de a nemzeti mandátumok hiánya és a városi terjeszkedés kihívása lassítja a fejlődést. Miközben az Egyesült Államok halad előre, különösen a zöld innovációk terén, Európa továbbra is a fenntartható építési gyakorlatok globális mércéje.

Míg a fenntartható építészet kezdeti költségei magasabbak voltak, mint a hagyományos módszerek, ez gyorsan változik. A megújuló energiatechnológiák ára a méretgazdaságosság miatt csökken, a fenntartható anyagok pedig egyre megfizethetőbbé válnak. Ezenkívül a zöld finanszírozási eszközök globális szinten, mint a zöld kötvények és a fenntarthatósághoz kötött hitelek megkönnyítik a fejlesztők számára a környezetbarát projektek finanszírozását.

Ezenkívül a fejlesztők kezdik felismerni, hogy a fenntartható épületek nemcsak a környezet, hanem az üzleti élet szempontjából is előnyösek. Az ilyen, energiahatékonyabb épületek csökkentik az üzemeltetési költségeket, és gyakran magasabb a viszonteladási értékük, így jó befektetési opciók.

Gazdasági szakértők előrejelzése szerint 2040-re a fenntartható építési módszerek költséghatékonyabbá válhatnak, mint a hagyományos megoldások, így a zöld építészet inkább lesz alapértelmezett, mint alternatíva.

A technológiai és gazdasági tényezőkön túl egy tudatosabb, fenntartható életmód irányába indult meg a kulturális elmozdulás. A környezeti problémák tudatosságának növekedésével a fogyasztók egészségesebb, energiahatékonyabb otthonokat és munkahelyeket követelnek. Ez a fogyasztói magatartásbeli változás már most is hatással van az ingatlanpiacra, a zöld minősítésű épületek magasabb bérleti díjakat és kihasználtságot követelnek.

Ahogy a közvélemény tudatossága és kereslete tovább növekszik, az iparban egyre nagyobb alkalmazkodási kényszer lesz. 

Bár a fenntartható építészet irányába tett előrelépés ígéretes, jelentős kihívások vannak még hátra. A gazdagság és a technológiai hozzáférés terén mutatkozó globális egyenlőtlenségek azt jelentik, hogy míg egyes régiók a század közepére elérhetik a teljes fenntarthatóságot, mások hosszabb ideig tarthatnak. 

A meglévő épületek utólagos korszerűsítése – amelyek közül sok nem a fenntarthatóságot tartja szem előtt – szintén óriási kihívást jelent. Sok régebbi épület magas energiaigényű, és korszerűsítése jelentős befektetést és időt igényel. Sok esetben pedig olyan anyagokkal egészítik ki ezeket, melyek szénlábnyoma már annak előállításától kezdve nagy. 

Ha előre tekintünk, a következő néhány évtizedben nagy mérföldkövek várhatók az építészet teljes fenntarthatóságához vezető úton. 2030-ra sok város elfogadhatja a nettó nulla energiaigényű építési szabványokat az új építkezésekre vonatkozóan, a technológiai innovációk pedig tovább csökkentik az energiafogyasztást és a költségeket.

2040-re a körkörös építési megközelítés gyakoribbá válhat, és valószínűleg javában zajlik majd a régebbi épületek utólagos felújítása, hogy megfeleljenek a fenntarthatósági szabványoknak.

2050-re a világ számos részén a teljesen fenntartható építészet lehet a norma, az új épületek energiasemlegesek vagy akár energia-pozitívak lehetnek. Az erős politikával és gazdasági ösztönzéssel rendelkező területek erre a pontra elérhetik a teljes fenntarthatóságot, bár egyes fejlődő régióknak tovább tarthat a felzárkózás.

Míg az idővonal országonként eltérő lesz, sok szakértő úgy véli, hogy 2050-re jelentős előrelépéseket láthatunk a teljesen fenntartható épített környezet felé a fejlett országokban, és 2070-re lehetségessé válik a globális befogadás.

A holnap építészete nem csak a mai generáció igényeit elégíti ki, hanem megőrzi az erőforrásokat a jövő generációi számára – ez az örökség, amely megéri a befektetést és a várakozást.

Forrás: saját