Thomas Heatherwick 8 legvitatottabb projektje

A platina jubileumra készült Tree of Trees installáció csak a brit tervező, Thomas Heatherwick legújabb vitákat kiváltó projektje. Ebben a cikkünkben összefoglaltuk nyolc legmegosztóbb projektjét.

Heatherwick inkább tervezőnek, mint építésznek tanult, és úgy tűnik, hogy bármit is csinál, mindig rosszallást vált ki. Az a képessége, hogy a tekintélyes ügyfeleket elvarázsolja olyan szerkezetek építésével, amelyek senki másnak nem jutnának eszébe, vagy amelyeket senki más “nem tudna megúszni”, gyakran támadhatóvá teszi, amikor a dolgok rosszul mennek, vagy amikor az eredmény nem felel meg az emberek elvárásainak.

Olvass tovább 8 olyan Heatherwick-projektről, amelyek felbosszantották a kritikusokat:

Trees of Trees, London (2022)

A Tree of Trees a királynő platina jubileumi ünnepségének részeként készült ebben a hónapban. A Buckingham-palota előtti 21 méteres ideiglenes szobor 350 kis cserepes fát hordoz acélcsöves “ágain”. A The Guardian építészet- és dizájnkritikusa, Oliver Wainwright is ellenérzéseket fogalmazott meg, és a fát “a széndioxid-éhes acél és alumínium durva visszaélésének és a 350 facsemete rossz bánásmódjának” nevezte. A Dezeen-nek adott interjújában Heatherwick azonban visszavágott, mondván, hogy a projekt célja az volt, hogy rávilágítson arra, hogy a városokban több természetre van szükség.

“Minden építész és tervező tudja, hogy városaink és településeink rendkívül elszegényedő élmények lennének, ha nem támogatnánk az épített környezet és a természeti környezet egyensúlyát” – mondta.

1000 Trees, Sanghaj (2022)

Heatherwick sanghaji 1,000 Trees bevásárlóközpontját 250 000 növény borítja, és magas betonoszlopok tetején elhelyezett 1000 fát tartalmaz. Véleménycikkében Philip Oldfield, a fenntartható épületek szakértője szerint a projektben “a természetet felszínes dísznek tekintik”. Azt állította, hogy a beton ültetvények megtestesült szén-dioxid-kibocsátása meghaladja a bennük elhelyezett fák környezeti előnyeit. Heatherwick azonban megvédte a projektet, és azt nyilatkozta, hogy a fák “emberszabásúvá teszik” az épületet.

“A növények integrálása a léptékre adott válasz volt” – mondta Heatherwick. “Számomra a természet integrálása egy nagyon megfizethető módja annak, hogy komplexitást és mozgást vigyünk a homlokzatba.”

Little Island, New York City (2021)

A Little Island egy 132 betonoszlopon, a Hudson folyó fölött, Manhattan Meatpacking Districtje közelében magasan fekvő park és előadóhely. Az Architectural Review megrovóan nyilatkozott az elkészült építményről, azt írva, hogy az “túlzó”. Mások mellett azt is kifogásolta, hogy a park magántulajdonban van, és a milliárdos üzletember Barry Diller fizette. Heatherwick szerint azonban a magánbefektetések pótolhatják a bátor közszektorbeli projektek hiányát.

“A városok maguk is elvesztették a bizalmukat, hogy projekteket hozzanak létre” – mondta a tervező a projekt kapcsán. “A kormányok és a tanácsok nem adnak megbízást. Így a magánszervezetek kezében van az általunk használt közterek létrehozása”.

Vessel, New York City (2019)

A Hudson Yards fejlesztésében található, egymáshoz kapcsolódó mozgólépcsőkből álló, óriási fenyőtoboz alakú látogatói attrakciót szintén kritika érte amiatt, hogy magánfinanszírozású. Néhányan különösen felháborodtak, miután kiderült, hogy a szerkezetet üzemeltető vállalat eredetileg azt tervezte, hogy megtartja a látogatók által róla készített fényképek jogait. Alan G Brake dizájnkritikus egy szaklapban megjelent írásában a Vessel-t “városi kosztümös ékszernek nevezte, egy giccses csecsebecsének, amelynek a felszínes díszítésen túl nincs célja”.

Heatherwick ezt a projektet is megvédte: “Nem baj, ha nem tetszik. De amit értékelni kell, az az emberek ambíciója, hogy igent mondjanak arra, hogy az ötletek valóban megvalósuljanak”.

A Vessel közel egy éve zárva van, miután öngyilkosságok sorozata történt, négy ember ugrott a halálba a 16 emeletes kilátóból.

Garden Bridge, London (soha nem épült meg)

A Garden Bridge-t 2013-ban jelentették be, mint egy zöldellő, csak gyalogosoknak szánt Temze-átkelőt a londoni Temple és South Bank között. Boris Johnson, London akkori polgármestere és jelenlegi brit miniszterelnök lelkesen támogatta, de később a jelenlegi polgármester, Sadiq Khan a spirális költségek miatt elvetette, bár csak azután, hogy az adófizetőknek mintegy 46 millió fontjába került. Heatherwick kiválasztása ellentmondásos volt, a Transport for London (TfL) és a Brit Építészek Királyi Intézete megkérdőjelezte, hogy az eljárás tisztességes volt-e. Owen Hatherley építészkritikus a Dezeen-en azt írta, hogy a Garden Bridge “nagyon sok szinten sértő”.

A híd elvetéséről szóló döntés előtt Heatherwick megvédte a projektet a költségtúllépések ellenére.

“Pénzt költöttünk arra, hogy idáig eljussunk” – mondta. “Készen áll, és fontos, hogy a társadalmunk ne azt mutassa, hogy hirtelen nem bízunk magunkban. Mindenféle emberek vannak, akik a saját kis programjukat akarják véghezvinni” – tette hozzá. “Hogyan is lehetne rossz dolog az, hogy jobban összefűzzük a várost, hogy olyan új köztereket hozzunk létre, amilyenek eddig nem voltak, új kilátásokat mindannyiunk számára”.

New Routemaster, London (2010)

Boris Johnson korábbi londoni polgármester szintén ellentmondásos módon Heatherwicket bízta meg egy új emeletes busz megtervezésével London számára, amelyet először 2010-ben mutattak be. Amint a buszok forgalomba álltak, az utasok panaszkodni kezdtek a magas hőmérsékletre, a felső szinteken a hőmérséklet meghaladta a 30 Celsius-fokot. Ez vezetett ahhoz, hogy a TfL nyitható ablakokat épített be, ahogyan Heatherwick eredetileg is előírta. Khan polgármester a költségcsökkentési törekvések részeként leállította a drága járművek megrendelését, miután mindössze 1000 darab készült belőlük.

“A stúdióm szenvedélye mindig is az utasok élménye volt, és ha a New Routemaster miatt az emberek minden busztól többet várnak el, akkor boldogok vagyunk” – mondta Heatherwick, mielőtt a tervét elvetették.

Olympic Cauldron, London (2012)

Heatherwick 2012-es londoni olimpiai üstje 204 lángoló, csövekre szerelt réz “sziromból” állt, amelyek mechanikusan emelkedtek fel, hogy a világ minden tájáról érkező sportolók találkozását szimbolizáló csoportot alkossanak. A terv széles körű elismerést váltott ki, bár egyesek elégedetlenek voltak azzal a döntéssel, hogy az üstöt az Olimpiai Stadion belsejében helyezték el, az Olimpiai Park legtöbb látogatója számára láthatatlanul. Az igazi vitát azonban az váltotta ki, amikor az Atopia New York-i tervezőstúdió azt állította, hogy Heatherwick üstje “ugyanúgy néz ki”, mint egy olyan terv, amelyet állítólag 2007-ben mutatott be a londoni olimpiai bizottságnak.

Heatherwick hevesen reagált, határozottan tagadta, hogy bármit is tudott volna az Atopia javaslatáról, és “hamis ostobaságnak” nevezte azokat a felvetéseket, amelyek szerint az befolyásolta volna a tervét. Az Atopia később azt mondta, hogy “soha nem vádolta Thomas Heatherwicket másolással”, és hogy meggyőződése szerint a londoni olimpiai szervezőbizottságot az ő “narratív forgatókönyve” inspirálta.

Az ügyet végül peren kívül rendezték az Atopia és a szervezőbizottság felszámolói között.

B of the Bang, Manchester (2005)

Heatherwick egyik legkorábbi projektje, a B of the Bang egy 56 méter magas műalkotás volt, amelyet abból az alkalomból rendeltek meg, hogy Manchester adott otthont a 2002-es Nemzetközösségi Játékoknak. A mű 180 acéltüskéből állt, amelyek egy óriási robbanó tűzijátékra hasonlítottak. Nem sokkal a szobor 2005 januári, késleltetett leleplezése előtt az egyik kétméteres tüske a földre zuhant. Négy hónappal később a tűzoltók egy másodikat is eltávolítottak, miután kiderült, hogy meglazult, és a szerkezetet lezárták a nyilvánosság elől.

Miután a szerkezeten a szél okozta hegesztési hibákat fedeztek fel, a Manchester City Council beperelte a Heatherwick Studiót és alvállalkozóit, akik végül 2008-ban peren kívüli megegyezéssel 1,7 millió font megfizetésében állapodtak meg. “Heatherwick eredeti gondolkodó, és ez a kudarc nem szabad, hogy az emberek leírják őt” – írta akkoriban Razia Iqbal, a BBC művészeti tudósítója.

2009-ben a szerkezetet lebontották, a magot később 17 000 fontért eladták törmelékként, a tüskék pedig a jelentések szerint 2018 óta egy raktárban hevernek.

Forrás: www.dezeen.com