Templomból apartmanház Hollandiában

Rotterdam belvárosa az 1940. májusi bombázások során szinte teljesen elpusztult. A második világháború után a város megpróbálta gyorsan újjáépíteni magát a “De Wederopbouw” azaz “Az újjáépítés” nevű időszakban. Rövid idő alatt Rotterdam újjáépült, és új épületeket épített szigorú, modern, hatékony és pragmatikus stílusban.

Ma büszkén tekintünk vissza erre a háború utáni időszakra. Sok fiatal, háború utáni épületet mára műemlékké nyilvánítottak. Olyan épületek, amelyeket más városokban az ötvenes-hatvanas évek közönséges épületeinek tekinthetnénk, Rotterdamban műemléknek számítanak. Amikor a teljes történelmi városközpontod elpusztul, nagyon óvatosan bánsz a megmaradt épületekkel.

A “Wederopbouw” időszakában épült épületek egyike a város északi részén található Overschie-i templom volt. Az 1953-ban épült épület csak mintegy 65 évig szolgált templomként. Ennek oka a holland társadalom gyors szekularizációja volt. A hollandok mindössze 46%-a vallja magát vallásosnak. Mivel a templomot már nem használták istentiszteletre, de műemlékvédelem alatt állt, az egyetlen lehetőség az volt, hogy a templomot más jellegű épületté alakítsák át. Ez a jellegű adaptációs fejlesztés manapság elég gyakori Hollandiában.

A projekt tervezőjének a rotterdami HOYT Architecten céget választották. A tervezés nehézségét az jelentette, hogy három nagyon különböző érdekelt fél érdekeit kellett figyelembe venni. A püspök, mint az épület korábbi tulajdonosa azt akarta, hogy az új funkció ne legyen túl profán, a város a fiatal műemlékének védelmét, a fejlesztő pedig a leghatékonyabb tervet akarta a legjobb lakásokkal. A HOYT Architecten nem akarta eltörölni a régi épületet, de a szabadságot is szerette volna, hogy a legjobb otthonokat tervezhesse.

Néhány vázlat után, amelyben az építész azt javasolta, hogy nagyon megváltoztassák az épületet, olyan tervvel álltak elő, amely érintetlenül hagyja a templom jellegét. Az építészek úgy döntöttek, hogy a jelenlegi templomnak a lakások kialakításában is vezető szerepet kell játszania. Ez minimális külső beavatkozást eredményezett, kivéve a tetőn lévő két hozzáadott réteget. Új ablakokat ritkán, a fal mögé rejtett keretekkel adtak hozzá, és megtartották a főbejáratot a tölgyfa ajtókkal. A templom meghatározó elemeit, a tornyot, az oltárt és a templomhajót a lehető legnagyobb mértékben érintetlenül hagyták.

A régi templom szerkezete belülről is “szent” volt. A lakásokat gondosan a központi folyosó köré tervezték. A templomba belépve az eredeti magasságot megtartották egy nagy teremben, ahonnan a monumentális ólomüveg ablakra nyílik kilátás. A két hatalmas kerek ólomüveg ablak azon kevés, a püspök által hátrahagyott vallási tárgyak közé tartozott, amelyeket be lehetett építeni a tervezésbe.

Az építész nem “névtelen fehér dobozokat” akart lakásokként kialakítani, hanem amikor csak lehetett, a régi épület műtárgyait és elemeit integrálta a házba. Az egyik lakás konyhájában a templom óriási széfje, más lakásokban falazott boltívek, néhány házban pedig a gyóntatószék erkélye található. Van egy nagyon keskeny, de magas lakás a toronyban és egy nagy padlás az oltár felett.

Annak érdekében, hogy a terv megvalósítható legyen, az építész 8 extra lakást tervezett a templom tetejére. A kissé brutalista kialakítás figyelemre méltóan jól illeszkedik a “Wederopbouw” korszak racionális építészetéhez. Ez a tetőn lévő elem saját új alapot kapott, amely a meglévő alap köré épült.

Forrás: www.archdaily.com