Ökológiai anyagok: egy új gazdaság felé

Jelenleg a világ legprimitívebb építőanyagait használják a legfejlettebb épületek létrehozásához. A környezeti válságok fényében az építészek erőfeszítéseiket az emberek és a bolygó számára jobb épített környezet kialakítására összpontosítják.

Az eredmények gyakran tűnhetnek “zöldre festettnek”, mivel nem foglalkoznak az ökológiai bajok gyökerével. A környezettudatos építészetnek nem az ökológiai válság hatásainak visszafordítására kell törekednie, hanem az épületek és a bennük élés módjának forradalmasítására. Esszék a The Art of Earth Architecture (A földi építészet művészete) című könyvből: a Múlt, Jelen, Jövő című könyvek egy olyan változást vizionálnak, amely filozófiai, erkölcsi, technológiai és politikai ugrást jelent a környezeti ellenálló képesség jövője felé.

Úgy tűnik, hogy az építőipar a múltban gondolkodik, és még mindig nagymértékben függ az ipari korszak innovációitól. Gyakran a racionalitás ürügyén az iparosított építőanyagokat továbbra is túlzott mértékben használják, és ezzel a társadalmat az éghajlatváltozás felé terelik. Az ipari anyagok gyártása a környezetszennyezés egyik okozója. Egyes anyagok előállításához vagy fenntartásához – még akkor is, ha fenntarthatóként forgalmazzák őket – rengeteg energiára van szükség. A hulladéktermelés is eltérő lehet az egyes építőanyagok esetében, amelyek környezeti hatása jelentős lehet.

A közegészségügyet is veszélyeztetik az ipari anyagok és gyártási folyamataik. Még a “természetes” anyagok is lehetnek eleve nem biztonságosak. A természetben előforduló ásványi anyag, a rákkeltő anyagként azonosított azbeszt világszerte ezrek haláláért felelős. Az építőanyagok az épületek életciklusának különböző fázisaiban – a gyártástól és a használatba vételtől a bontásig és az ártalmatlanításig – hatással lehetnek az egészségre. Sajnos a legtöbb káros vegyi anyagokat tartalmazó építőipari termék olcsó, rugalmas és könnyen alkalmazható és karbantartható. Az iparágat erősen támogatják, így fenntartva az ilyen anyagok használatát.

Az építőiparra kivetett szén-dioxid-adó célja, hogy az építtetőket pénzügyileg rávegye, hogy térjenek el a káros hagyományos anyagok használatától. Bár ennek a megközelítésnek vannak érdemei, továbbra is sürgős szükség van a természetesebb és környezetbarátabb építőanyagok népszerűsítésére, a legsúlyosabb szennyezést okozó és a közegészségügyet károsító anyagok helyett. Amire az építőiparnak – és általában a társadalomnak – szüksége van, az egy olyan társadalmi és gazdasági váltás, amely a bolygót helyezi előtérbe.

A Building an Economy for the Earth című könyvében Lester R. Brown környezetvédelmi elemző kiemeli, hogy szükség van “egy új anyaggazdaság” megtervezésére, amely a meglévő technológiákat olyan természetes anyagokra használja, mint a föld, a nád, a bambusz és a fa. “A szocializmus azért omlott össze, mert nem engedte, hogy az árak a gazdasági igazságot mondják. A kapitalizmus azért omolhat össze, mert nem engedi, hogy az árak elmondják az ökológiai igazságot” – állítja.

A zöld kapitalizmus felé

A zöld kapitalizmus vagy öko-kapitalizmus elismeri, hogy a tőke és a profit egyaránt függ a környezetvédelemtől és a fenntarthatóságtól. Az építőipar utat törhet a zöld kapitalizmusnak azáltal, hogy olyan modelleket alkalmaz, amelyek a profit mellett az embereket és a bolygót is előtérbe helyezik. Az ökológiai anyagok használata hullámzó hatással van az épületek és a városok tervezésére, és egységnyi szinten kezeli a környezeti problémákat. A zöld építészet valamennyi előnyének elérése a funkcionalitás és a nyereségesség mellett azonban a tervezés erős integrációját igényli.

A zöld anyagok az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) a globális CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló küldetésében is döntő szerepet játszanak. A természetes forrásból származó anyagok nem igényelnek energiaigényes gyártási módszereket, ellentétben az iparilag előállítottakkal. Elhanyagolható szénlábnyomuk segít az energiafogyasztás ellenőrzésében, a megújuló energiák fejlesztésében és a helyi körforgásos gazdaságok kiépítésében.

A zöld kapitalizmus irányába történő elmozduláshoz a természetes anyagok mélyreható megértésére van szükség, különösen helyi összefüggéseikben. Az új anyagokat olyan ősi anyagok újrafelfedezésével egészítik ki, mint a döngölt föld, a szalmabálák, a bambusz és a kő – ezek mind nem mérgezőek, biztonságosak, tartósak és sokoldalúak. Mindezzel párhuzamosan újra meg kell vizsgálni az építők generációinak ősi készségeit, hogy a modernizált népi építési gyakorlatok alapját képezzék.

A körkörös gazdaság felé

A körkörös építés divatos szó – manapság minden anyaggyártó azt állítja magáról, hogy körkörös. A gyakorlatban azonban az újrahasznosítási arány világszerte 9% alatt van, és a kereslet kielégítéséhez közel sincs elegendő másodlagos anyag. A körforgásos gazdaság újradefiniálja a világ fogyasztásának és termelésének módját. Ez egy gazdasági, de egyben társadalmi keretrendszer is, amely a véges erőforrások fogyasztásától való elszakadásra törekszik, és a hulladék és a környezetszennyezés megszüntetésére törekszik. A természetes építészetre való áttérés a tervezési beszélgetések középpontjába került, hangsúlyozva az anyagok újrafelhasználását, javítását és újrahasznosítását.

A környezeti kihívások a helyben gyűjtött erőforrások felhasználásának és a fenntarthatóságnak a kutatását ösztönzik az anyagok újrafelhasználásának és újrahasznosításának ösztönzésére. A természetes építészetben rejlő energiatakarékos és tisztelettudó gyakorlatok az anyagtulajdonságok optimalizálására szolgáló technológia felhasználásával is hibridizálhatók. A bioalapú építőanyagok legújabb generációjában rejlő lehetőségek a szén-dioxid-semleges, egészséges és körkörös épített környezetre való áttérést fogják elősegíteni.

A társadalmaknak meg kell őrizniük és meg kell erősíteniük a helyi építészeti kultúrát, és elő kell mozdítaniuk a különböző kontextusokban és léptékekben használható építési megoldások sokszínűségét. Ehhez szükség van gazdasági és társadalmi modellünk felülvizsgálatára, az emberek és környezetük közötti kapcsolat felülvizsgálatára. A természetes anyagok nemcsak az építés ökológiai módját, hanem egy új életmódot is megkövetelnek.

A társadalmi paradigmaváltás felé

A “zöld” építészet mai etikája szűkös, és az épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló technológiai kísérletekben nyilvánul meg. Ez a társadalmi paradigma, különösen az építészetben, úgy tűnik, hogy a modernista mozgalomhoz kötődik, amely a környezettől elszakadt, dekontextualizált struktúrákat épített. Az ember és a természet közötti régmúlt harmóniája a múlt relikviája marad, amikor az egy ökológiailag kiegyensúlyozott világba való társadalmi átmenetet tudott volna irányítani.

A civilizáció jövőjéről alkotott koherens vízió vezérli az olyan gondolkodókat, mint Romain Anger földépítész, és a zöld építészet erős szerepet játszik benne. Anger hangsúlyozza, hogy vissza kell térnünk a régebbi világképünkhöz, amely az embert a bioszféra integrált egészének tekinti. “A jövő épületeinek élőnek kell lenniük, a földből kell készülniük – egy körkörös gazdaság termékeinek, amelyek ugyanúgy fogyasztják saját hulladékukat és hulladékukat, mint bármely élő ökoszisztéma” – írja.

Az építészet szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben túlmutat az épületek kibocsátásának szabályozásán vagy a fenntartható anyagok használatán. Winston Churchill híres idézete szerint: “Mi alakítjuk az épületeinket, és utána ők alakítanak minket”. Az építészet keretet ad életmódunknak, cselekedeteinknek, egészségünknek és társadalmi kapcsolatainknak. A társadalmi értékek megváltoztatásának ösztönzése érdekében létfontosságúvá válik a mindennapi viselkedésünket meghatározó építészet megváltoztatása.

A zöld forradalom a gazdasági és társadalmi struktúrák változását fogja eredményezni, és ezáltal az épített környezetet is befolyásolni fogja. Az ökológiai építészet nem egyetlen csoda, hanem a stratégiák széles skálájának egyik eleme. Az építészet valóban zöld formája hozzájárulhat és hozzá is kell járulnia a környezeti átmenet közelgő paradigmájához.

Forrás: www.archdaily.com