“Nem tetethetjük, hogy az esztétika nem fontos a fenntarthatóság szempontjából”

“A fenntarthatóságot valóban holisztikus módon kell beépíteni az építészeti projektekbe, hogy támogassuk a zöld átmenetet” – írja a Trimble SketchUp munkatársa, Andrew Corney.

Az építészet területén az esztétika régóta összefonódott a kulturális normákkal, a technológiai fejlődéssel és az egyéni preferenciákkal. Mivel azonban a társadalom küzd az éghajlatváltozás sürgős kezelésének szükségességével, az iparági szakértők újraértékelik az épülettervezés és -építés hagyományos megközelítéseit, erőfeszítéseket tesznek a környezeti hatások minimalizálására. Emellett azonban nem elhanyagolható paraméter az esztétika sem. 

Az elmúlt 100 évben az építészek és a tervezők nagymértékben támaszkodtak olyan anyagokra, mint az üveg, a beton és az acél. A vonzerő: a tartós modern esztétika, valamint az alacsony karbantartási igény és az ipari know-how gyakorlati előnyei közötti házasság.

Ezzel szemben a környezettudatos szakemberek éveket töltöttek azzal, hogy kizárólag bioalapú anyagokkal, például fával és rostokkal, vagy újrahasznosított alapanyagokkal alakítsák építési termékekké. Nem volt akkora szinergia a két megközelítés – az esztétika és a fenntarthatóság által vezérelt – között az épülettervezésben.

A beton, az acél és az üveg minden alternatívájának fel kellett vennie a versenyt az esztétika, az ismertség és a tartósság három blokkolójával. Az építőanyag-használat valódi változásának és környezetbarátabb eredményének kulcsa nem a fenntarthatóság szempontjából történő értékesítés, hanem az, hogy a fenntartható megoldások egyszerre kezeljék mindhárom problémát.

Vegyük például az üveget. Az üveg a modern építészet alapvető anyaga. A vonzereje részben abból fakad, hogy lehetővé teszi az élet egyik alapvető feltételét – a napot és a fényt. Ennek ellenére talán ironikus, hogy az üveget ugyanaz a minőség teszi kívánatossá, amely károsítja környezetünket.

A szabványos üveg gyenge szigetelő, és gyorsan hőnövekedéset vagy -veszteséget okoz. Ez a légkondicionáló vagy fűtési rendszerekre való túlzott támaszkodáshoz vezet, ami kihat az energiahatékonyságra. Emiatt egyre nagyobb aggodalomra ad okot a túlzott üvegezés a modern építészetben. De az emberek annyira hozzászoktak a nagy üvegfelületek szükségességéhez, hogy az építészek nehezen mennek szembe a normákkal.

Végső soron az iparág szakembereinek szembe kell nézniük azzal, hogy mit jelent a szépség az építészetben, és ideális esetben a helyi alapanyagokra kell támaszkodniuk. Ez nemcsak a környezet számára kedvezőbb – mivel csökkenti a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást –, hanem a helyi gazdaságot is segíti.

A fenntarthatóbb esztétikára való átállás az építőanyagok és az építés folyamatának alapvető újraértékelését is igényli, bemutatva, hogy ezek a választások milyen hosszú távon lesznek jelentős hatással környezetünkre.

Például vonzó az a gondolat, hogy az acélt kisebb környezeti hatású, de gyakran gyönyörű megoldással, például fával helyettesítik. A jelenlegi szoftver-infrastruktúra azonban elsősorban az acél- és betonterveket támogatja, a faanyag esetében hiányzik a rugalmasság. Az iparnak alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy megkönnyítse a bioanyag-alapú tervezést, és ugyanolyan könnyen alkalmazhatóvá tegye azokat, mint a beton- vagy acélalapúakat.

A technológia alapvető szerepet játszhat a fenntartható esztétika felé való elmozdulás elősegítésében. A vizualizációs technológia tervezési folyamatokba történő integrálása növelheti a termelékenységet, és támogathatja a megalapozott döntéshozatalt az anyagválasztással és az energiahatékonysággal kapcsolatban.

Az adaptív újrahasználat a környezeti hatások minimalizálásának kulcsfontosságú stratégiájaként is megjelent, hangsúlyozva a meglévő szerkezetek újrahasznosításának fontosságát az újak építése helyett, valamint az anyagok elhasználódását. A tökéletlenségben is lehet szépség, ez azonban nem jelenthet hiányosságot. A szakembereknek olyan rendszerekre van szükségük, amelyek hitelesítik a régi anyagok tartósságát.

A fenntarthatóság építészeti projektekbe való beépítése holisztikus megközelítést igényel, amely figyelembe veszi az esztétikát, a környezeti hatást, az erőforrás-felhasználást és a hosszú távú ellenálló képességet. Végső soron a zöld átmenet sikere az iparban a közös fellépésen és a rendszerszintű változáson múlik. Összefoglalva, nem tehetünk úgy, mintha az esztétika nem lenne fontos a fenntarthatóság szempontjából. A kettő konvergenciája az építészetben megköveteli a hagyományos megközelítések újragondolását és az új lehetőségek felkarolását.

A környezetvédelem előtérbe helyezésével és az innovációs kultúra előmozdításával az építész szakma kulcsszerepet játszhat a következő generációk fenntarthatóbb jövőjének kialakításában.

Forrás: www.archdaily.com