Mit jelent a méltányosság az építészetben és a tervezésben?

A szótárakban a méltányosság definíciója azt a tulajdonságot jelenti, hogy mindenkivel egyenlő bánásmódot biztosítunk, ugyanakkor elismerjük az egyének közötti különbségeket. Ebben az értelemben a méltányosság azt jelenti, hogy igazságosan viselkedünk minden egyes emberrel szemben, de szem előtt tartva az ő sajátosságait és igényeit. Orvosi szempontból a méltányosság azt jelenti, hogy mindenkinek szüksége van ellátásra és figyelemre, de nem feltétlenül ugyanarra. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a méltányosság és az egyenlőség kifejezéseket gyakran felváltva használják, de különböző dolgokat jelentenek, főként azért, mert az egyenlőség az egyetemes jogok elvén alapul, amelyben minden egyénre kivétel nélkül ugyanazok a szabályok vonatkoznak.

A tervezés és az építészet területén a méltányosság különböző szinteken kezelhető. Először is a szakma és a munkahely szempontjából – mint sok más területen – olyan kérdésekkel, mint a nemek közötti egyenlőség és a nők helyzete a szakmában, valamint a faji egyenlőség, az etnikai építészek eredményeivel. Másodszor, ott van a térbeli egyenlőség, amely nagyon is specifikus ezekre a szakterületekre. Ezért az építészetet, a várostervezést és a formatervezést fontos eszköznek tekintik az egyenlőség elvének megvalósításához azokban a terekben, amelyekben élünk.

Az építészetben és az ipari formatervezésben a méltányosság azt jelenti, hogy egyenlő feltételeket biztosítunk a különböző felhasználók számára. Az akadálymentesítést és az egyetemes tervezés elveit magában foglaló projekteken kívül a méltányosság olyan apró részletekben is megjelenik, mint például az óvodában a különböző magasságú ablakok, amelyek lehetővé teszik, hogy a helyiségben tartózkodók magasságuktól függetlenül mindenki kapcsolatba kerülhessen a külvilággal. Ugyanez a logika jelenik meg a japán C.O óvodában és bölcsődében (lásd a fenti képeken), ahol a táblák különböző magasságban vannak elhelyezve. Ezek a megoldások egyszerűnek tűnnek, de azt bizonyítják, hogy az építészetben számos megoldás létezik a sokféleség befogadására, az egyének sajátosságainak beépítésével, egyenlő lehetőségeket teremtve a felhasználók számára.

A várostervezésben a méltányosságnak ugyanaz a célja, hogy elősegítse a városhasználat egyenlő esélyeit. A városi mobilitás egy ilyen eset, mivel a közlekedési eszközök hiánya vagy hiányosságai korlátozhatják az emberek mozgását, és következésképpen a részvételüket bizonyos tevékenységek végzésében. Az egyenlő mobilitás gyakorlati városi stratégiájának példája a kolumbiai Medellinben a Metrocable (lásd a fenti képeken), mely egy megfizethető árú drótkötélpálya-rendszer, amely lehetővé tette a dombos periférián élők számára, hogy integrálódjanak a város többi részébe.

Ezek a példák azt mutatják, hogy a méltányosság fogalma a tervezésben, az építészetben és a várostervezésben, valamint más területeken is, arra irányul, hogy a felhasználók számára biztosítsuk azt, amire szükségük van, hogy mindenki ugyanazokhoz a lehetőségekhez férjen hozzá, az egyes helyzeteknek megfelelő, ésszerű és megfelelő megoldásokat alkalmazva.

Forrás: www.archdaily.com