Mi az ökológiai urbanizmus?

Patricia Akinaga építész és kutató szerint az ‘ökológiai urbanizmus‘ a 20. század végén jelent meg, mint a városok tervezésével kapcsolatos paradigmaváltás stratégiája, mely értelmében a városi projekteket a meglévő természeti erőforrások lehetőségeiből és korlátaiból kiindulva kell megtervezni.

Más korábbi mozgalmakkal ellentétben az ökológiai urbanizmusban nem az építészet a város strukturáló eleme, hanem maga a táj. Más szóval a zöldterületek nem csupán a terek szépítésére léteznek, hanem valódi mérnöki műtárgyként, amelyek képesek például az esővíz csillapítására, visszatartására és kezelésére. Az ökológiai urbanizmus révén a városi tervezést a város szerkezetében rejlő természeti elemek határozzák meg.

Ugyanebben a szövegben Akinaga Douglas Farr építész és tájépítész kutatót idézi, amikor azt mondja, hogy az ökológiai urbanizmus egy új, kiegyensúlyozottabb életmód forgatókönyvét teremti meg, magasabb életminőséggel és a mindennapi szükségletek kielégítésével. Az ökológiai urbanizmus ideáljának megvalósítása érdekében Farr öt alapvető irányvonalat határoz meg:

• Sűrítés: a talaj felszabadítása és az elmozdulások csökkentése.
• Fenntartható folyosók: fenntartható közlekedés a tömegközlekedési és intermodális ökológiai folyosók hálózatán keresztül.
• Ökológiai városrészek: változatos kereskedelmi, polgári és közterületi egységekkel rendelkező városrészek, amelyeket egy úthálózat köt össze, lehetővé téve az alapvető szükségletek rövid sétákkal történő elérését.
• Hozzáférés a természethez: zöldterületek, mint sportpályák, parkok és közösségi kertek létrehozása.
• Nagy teljesítményű épületek és zöld infrastruktúra: olyan infrastruktúrák, amelyek alacsony energiafogyasztással és szén-dioxid-kibocsátással rendelkeznek, akár technológia, akár olyan speciális stratégiák révén, mint például az esőkertek, bioszivárgók, intenzív erdősítés.

Akadémiai szempontból a Harvard Egyetem Graduate School of Design által 2009-ben rendezett Ecological Urbanism Symposium fontos mérföldkőnek tekinthető az ökológiai urbanizmussal kapcsolatos kutatásokban, Mohsen Mostafavi és Gareth Doherty szervezésében, akik számos hozzászólást egy könyvben foglaltak össze.

A jól megalapozott elmélet ellenére a gyakorlatban az ökológiai urbanizmust kritika érte amiatt, hogy gyakran egy homályosan meghatározott elképzelést konfigurál, amely mutatós projektek sorában materializálódik. Inkább kereskedelmi, mint környezetvédelmi célokat szolgáló drága munkák, amelyek a technológiába és a fenntarthatóságba való befektetés egyszeri ambícióját elégítik ki, anélkül, hogy globálisan alkalmazható megközelítést képviselnének. Minden kritika jogos, hogy ne csábítson el a fenntarthatóság eszméje, azonban messze nem általánosítható, hiszen vannak nagyon érdekes projektek, amelyek az ökológiai urbanizmust a város és környezete összeegyeztetéseként közelítik meg. Összegyűjtöttünk néhány példát az alábbiakban:

Rainwater Spring Park Kínában

“Hogyan lehet megőrizni egy szinte kihalt vizes élőhelyet a város közepén, miközben ökológiai és biológiai folyamatait a városi környezet akadályozza? És mi a leggazdaságosabb módja egy ilyen nagyszerű táj kezelésének?” A megoldás az volt, hogy a forrást egy többfunkciós esővízparkká alakítják át, amely összegyűjti, megszűri, tárolja az esővizet és beszivárogtatja a víztartó réteget, miközben produktívnak és életbarátnak bizonyul, új rekreációs és esztétikai élményeket nyújt a város számára.

Green Corridors, azaz ‘zöld folyosók’ Kolumbiában

A felmelegedéssel szemben a kolumbiai városvezetés 18 utcát és 12 vízfolyást alakított zöld városrészekké. A ‘Zöld folyosók’ projekt elősegítette ezen útvonalak erdősítését, ami lehetővé tette a hő felhalmozódásának csökkentését a kolumbiai Medellín városi infrastruktúrájában.

Guaíba Orla városi park Porto Alegre-ben

Ez a tájépítészeti projekt e folyóparti élőhely ökológiai szempontjainak figyelembevételével készült, és arra törekszik, hogy az őshonos fajokat visszatelepítse a környezetbe, elősegítve annak regenerálódását. A megmaradt őshonos növényzetet a körülötte telepített épített elemek továbbra is tiszteletben tartják. Minden egyes szektorra (például a természetes áradásoknak kitett területek vagy a magasabb száraz területek) specifikus fajokat választottak ki. Általánosságban elmondható, hogy a projekt nem csupán regenerációs tervként, hanem a környezeti nevelés nyílt, élő és állandó környezeteként is működik.

Sydney Park vízvisszaforgatási projekt Ausztráliában

Ez a kezdeményezés része Sydney városának eddigi legnagyobb környezetvédelmi projektjének, amelyet az ausztrál kormánnyal közösen építettek ki a Nemzeti Városi Víz- és Sótalanítási Terv keretében. A projekt szerves részét képezi a Sustainable Sydney 2030 projektnek, amelynek célja, hogy a víz 10%-át a parkban történő vízgyűjtéssel és újrafelhasználással lehessen elnyomni.

Forrás: www.archdaily.com