Környezeti katasztrófa – kiszáradt tavak a világban

Kínában 3500 négyzetkilométeres volt még pár évvel ezelőtt a Poyang-tó, de napjainkra már csak egy kiszáradt síkság terül el.

Az uszályok és a hajók a Jangce-folyón állnak egy, az eredeti tóhoz képest szánalmasnak tűnő, 200 négyzetkilométeres holtág mocsaras kikötőjében.

Mi is okozta ezt a természeti katasztrófát?

• Az Új Kína hírügynökség szerint a térséget az utóbbi hatvan év legdurvább szárazsága sújtja, aminek oka az, hogy nem esett eső a Poyang és az azt tápláló folyók környékén. 
• Valóban rossz az időjárás, de sokkal többen vannak, akik azt állítják, hogy a Jangce-folyón ötszáz kilométerrel arrébb található Három Szoros víztározó sokkal nagyobb szerepet játszhatott a tó eltűnésében. 

Még nincs elismerve az ok és azok hatása, de a kormány már tett olyan nyilatkozatot, hogy a világ legnagyobb duzzasztógátja olyan problémák láncolatát indította el, amelyekre sürgősen megoldást kell találni.  

A régió ökológiai egyensúlya teljesen felborult. Amikor a vízállás ennyire alacsony, akkor nincsenek halak, tehát nincs táplálék azoknak a költöző madaraknak, amelyek rendszeresen megszakítják az útjukat a Poyangnál. A kormány ezért helikopterről dobált halakat és kagylókat a vízbe. A Poyang-tó helyén ma sivár, kiszáradt síkság terül el.

Sok hajó megfeneklett a Tó közepén, ezért nem is tudnak már mit csinálni velük.

A mostani helyzet figyelmeztetés a jövőre nézve.

A Poyang- tó nem az első nagy állóvíz, amely eltűnt a Föld színéről az emberi tevékenység miatt.

Nézze meg a következő képen az Aral-tó eltűnésének gyorsaságát. Ma az Aral-tó az eredeti méretének a 10% mennyiségével rendelkezik.

Az Aral-tó az emberi beavatkozás által egyik legmarkánsabban érintett terület Földünkön. Az elmúlt évtizedekben a tavat tápláló folyók vizének elvezetése miatt szintje több méterrel süllyedt, a vízfelület pedig töredékére zsugorodott. A nagyobb szelek felkapják a kiszáradó tómedence porát, és több száz kilométerre repítik.

Az Aral-tó két fő tápláló folyója a Szir-darja és az Amu-darja. Vizüket az 1960-as évek óta gyapotföldek öntözésére használják. Az erre szánt víz azóta hiányzik a folyók beszállítása és a párolgás közti, a félsivatagi zónában különösen kényes egyensúlyból, így a tó egyre zsugorodik. 

Sajnos a kiszáradás hazánkban is okozott már ökológiai katasztrófát 5 évvel ezelőtt. Alsó Szigetközben kiszáradt egy tó.

– Vízpótlás híján kiszáradt a védett tó, az Alsó-Szigetköz legnagyobb állóvize. Állt pár éve a közleményekben.

Hiába alakítottak ki tanösvényt és madárlest körülötte: a madarak eltűntek. Alsó-Szigetköz vízpótlása elengedhetetlennek tűnt, de nem tett senki semmi az országunkban azért, hogy ez a hely megmeneküljön. Pedig 40-50 millió forintból megmenthető lett volna a Tó és annak élővilága.

A tó kiszáradt, a madarak eltűntek. Babos Attila polgármester szerint a mostani állapot mutatja, milyen sürgős az alsó-szigetközi vízpótló rendszer kiépítése.  2007 júniusában még volt víz a tóban, ám augusztusra teljesen kiszáradt a meder. Utána kihajtottak a növények ott, ahol víznek kellene lennie. Mára a vízzel együtt az összes állat eltűnt. Pedig volt gém, kócsag, szárcsa és vízicsibe is a ragadozó madarak mellett.