Kásler Árpád és az igazság győzőtt ma Szegeden! Az OTP-t másodfokon is pert vesztett. Kásler Árpád ezt mondta ma a bíróságon:

Itt elérhető a Kásler Árpád és az OTP között zajló ügyről készült összes cikkünk…

Mivel jelenleg nem az ügy újratárgyalása zajlik, ezért nagyon röviden, a lényegre koncentrálva adnám elő álláspontomat és mindössze néhány mondatban kitérnék az alperesi beadványba, hivatkozásként beemelt szakirodalomra, amelyet válaszbeadványunkban nem érintettünk, ugyanis úgy ítéltük meg, hogy az közvetlenül, nem tartozik az ügyhöz, de ettől függetlenül, nem szeretnénk szó nélkül hagyni.

Az alperes fellebbezésének, majd az azt követő 32 oldalas beadványának, többszöri áttanulmányozása után, döbbenten állapítottuk meg azt a tényt, hogy az alperes, nem tartotta fontosnak, megindokolni a kezelési költség, devizaelszámolásának szükségességét. Ez a tény is alátámasztja, a Békés Megyei Bíróság ítéletének jogszerűségét, illetve indoklását, hogy semmi sem indokolja és nem támasztja alá ezt a tisztességtelen kikötést, az extra haszonszerzésen kívül.

Érdekes módon, viszont rengeteg figyelmet fordít az alperes arra, hogy megindokolja azt, miszerint a bíróságnak nem állt volna jogában egy ilyen elmarasztaló döntés meghozatala, mondván, hogy ezzel megsértette a szerződési szabadság elvét és szerződési jogot.

Ha nagyon egyszerűen válaszolnánk meg ezt a kifogást, akkor azt mondanánk, hogy „a szabadság, nem egyenlő azzal, hogy mindent szabad!”

Ha bővebben akarjuk ezt megválaszolni, akkor kénytelenek vagyunk Joseph E. Stiglitz, Nobel díjas közgazdászra hivatkozni, aki a Standford Egyetem professzoraként lett Clinton elnök gazdasági tanácsadója, majd a Világbank alelnökeként és vezető közgazdászként dolgozott.

2001- ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. A közgazdász szerint a bajok fő forrása a neoliberális dogmákhoz való ragaszkodás, az intézmények gazdasági jelentőségének és szerepének figyelmen kívül hagyása, illetőleg a bankok vezető köreit jellemző politikai manipuláció. Mindezt részletesen leírja „A globalizáció és visszásságai” művében.

Azt hisszük, hogy joggal mondhatjuk azt, miszerint a neves közgazdász nem vádolható azzal, hogy szabad piac ellenes lenne, vagy a szerződési szabadság ellen agitálna.

Mindazonáltal, az alperes 32 oldalnyi beadványa, a Nobel díjas professzor által mondottakkal, teljes mértékben ellentétes irányt képvisel, egy olyan irányt amely, pontosan ezekhez a dogmákhoz, neoliberális dogmákhoz ragaszkodik és amelyek minden „bajok fő forrása”. Mit is jelent ez pontosan, a mi esetünkben? Ez azt jelenti, hogy bizonyos körök, a szabadság, ez esetben a szerződési szabadság, sérthetetlensége mögé rejtőzve kívánnak visszaélni hatalmukkal, ehhez felhasználva pont a szabadság és a jogvédelem szentségét, nem restellve ehhez, mintegy fenyegetést, hogy zsarolást ne említsünk, a bíróság irányába használni, -nem először- azt a szóhasználatot, miszerint akár egyetlen adós számára is meghozott bírósági elismerés, dominóhatást válthat ki és alakíthatja át az ügyfelek tízezreinek a fizetőkészségre vonatkozó álláspontját.

A továbbiakban, az alperes az Európai Bíróság irányelveinek rendelkezéseire hivatkozik, ahol az alperes értelmezése szerint, egy tagállam jogalkotója nincs ahhoz feljogosítva, hogy olyan szabályozás elfogadását eszközölje, amely egyoldalúan a fogyasztó érdekeinek érvényesülése aspektusából ítéli meg valamely tisztességtelennek bizonyult szerződésnek a -piaci folyamatok kiszámíthatóságára is hatással lévő-semmisé nyilvánítását. Majd folytatja azzal, hogy az Európai Bíróság a 13-as irányelv rendeltetését a következőkben összegezte: „ a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát”. Az irányelv egyoldalúan kogens rendelkezései arra irányulnak , hogy a”a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse”.

Tisztelt Ítélőtábla, a Békés Megyei Bíróság első fokú ítélete, pontosan az előbb felsorolt, Európai Bíróság irányelveivel összhangban történt, pontosan ennek szerzett érvényt, ellentétben az alperes azon felfogásával, amely végigkíséri a 32 oldalas beadvány teljes tartalmát, miszerint az elsőfokú ítélet következtében sérülnek, a piaci kiszámíthatóság folyamatai. Az alperes tévesen ítéli meg a piaci folyamatokat, ugyanis csak önmagát tekinti tényezőnek ebben az esetben és csak az önmaga szemszögéből értelmezi a „piaci folyamatok kiszámíthatóságára is hatással lévő” tényezőket, holott pontosan a kölcsönösség elvét követően, a fogyasztót, ez esetben az adóst is megilleti ezen folyamatok kiszámíthatósága, amely tényező mindenről elmondható lehet, kivéve a devizaalapú hitelszerződéseket és annak következményeit.

Az alperes fellebbezésében hivatkozik arra, hogy jogszerűen alkalmazza a havi törlesztőrészletek esetében az eladási árfolyamon való számítást, annak ellenére, hogy vételi árfolyamon számította a forint összeg folyósítását, sőt még alá is támasztja azzal a magyarázattal, miszerint, ha nem így tenne, akkor az adós olcsóbban jutna devizához, mint az utcáról betérő ügyfél.

Itt nagyon fontos megjegyezni azt a tényt, hogy az utcáról betérő devizavásárló, úgy jut devizához, hogy az eladó pénzintézet erre ráterheli az árrését, vagyis a hasznát. Ebben az esetben is, helyesen állapította meg a Békés megyei Bíróság, hogy ez olyan újabb haszonelemeket tartalmaz, a bank javára és az adós kárára, amely haszonelemek, nem férnek bele egy kölcsönügyletbe. Ugyanis a Pénzintézeti törvény szerint a hitelező hasznát és kockázatát a kamat kell hogy fedezze és nem egyéb rejtett devizakereskedelmi ügyletek, amelyekre a szerződő adós akarata nem terjedt ki. Ezen felül nagyon fontos kihangsúlyozni azt a tényt is, hogy a teljes kölcsönügylet ily mértékű deviza árfolyamtól való függősége, megkérdőjelezi azt, hogy ez valójában egy kölcsön szerződés-e egyáltalán, ugyanis egy szerződést nem címe, hanem tartalma alapján kell megvizsgálni.

Egy szokványos jelzálogalapú hitel esetén, a törvényalkotó a kockázatot a hitelező oldalára helyezi, jelen esetben a kockázat át lett hárítva az adós oldalára és minden olyan elem megtalálható benne, amely nem jellemző egy kölcsönszerződésre, viszont annál inkább jellemző egy tőzsdei fogadásra, ahol kiemelkedő szerepet tölt be a vételi és eladási árfolyam, valamint a forint és deviza árfolyam mozgása.

Ezen felül, fontosnak tartom megjegyezni, hogy feljelentésünk alapján a napokban, az ügyészség elrendelte a nyomozást a bankok ellen, pontosan ezeket a kezelési költségeket illetően. Ugyanis ha a bank adminisztrációs költsége nem emelkedett oly mértékben, mint amekkora a deviza árfolyam elmozdulása volt, akkor kérdés, hogy hova és miként lett elkönyvelve ez a bevétele a banknak. Ebből is visszakövetkeztethető, hogy a hivatalos kamaton felüli, rejtett haszonszerzésen kívül, semmilyen más értelme nincs a kezelési költség devizában való megállapításánál.

Kérjük a Tisztelt Ítélőtáblát, hogy utasítsa el az alperes fellebbezését és kötelezze a teljes perköltség viselésére!

Köszönöm!

Itt elérhető a Kásler Árpád és az OTP között zajló ügyről készült összes cikkünk…