Hagyományos, belső udvaros házak és időtlen építészeti jellemzőik

A közelmúlt lakossági projektjeiben egyértelművé vált, hogy szükség van a természet/szabadtér beintegrálására az otthonainkba; legyen szó zöldfalakról, biofil formatervezésről vagy belső udvarokról, különösen a száraz és forró éghajlatú országokban. Ami az arab világ országait illeti, ezeknek a szabadtéri ihletésű belső tereknek a létrehozása sokkal több, mint egy kis napfény és friss levegő behozatala. Ez egy gazdag kultúra építészeti megnyilvánulása, amely meghaladta a generációkat és inspirálta a határokon túli nemzeteket. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a kulturális és társadalmi normák hogyan befolyásolták a hagyományos, belső udvaros házak létrehozását az arab országokban, és hogyan képzelték el új építészeti jellemzőiket a modern környezetben.

A történelem szerint, a belső udvarral rendelkező rezidenciák először a harmadik évezred elején jelentek meg a „Bilad al Sham” -ban, a Tigris és az Eufrátesz folyói közötti országokat magában foglaló területen. A szíriai és iraki nomádok avatták fel az építészeti elrendezést, amikor felállították sátraikat a sivatag egyik központi eleme körül, hogy védelmet nyújtsanak szarvasmarháiknak. Röviddel ezután ezek az udvarok az arab és az iszlám építészet alapvető jellemzőivé váltak, rávilágítva arra, hogy a lakóépítészetben zárt, ugyanakkor nyitott területre is van szükség.

Az éghajlati tényezők mellett társadalmi és kulturális tényezők is nagymértékben befolyásolták létrejöttüket. Az arab országok vallásuktól vagy származási helyüktől függetlenül nagyra értékelik a családi összetartást, valamint kötelezettségeket és összejöveteleket. Sok ország a családot helyezi előtérbe a hit mellett, és ez a személyes státusz, a becsület és a méltóság kritikus meghatározó tényezője. Ez az oka annak, hogy a családok gyakran laknak nagy helyiségekben, teret engedve számos utódnak és családtagnak. A magánélet óriási hatással van a hagyományos udvaros házak belső és külső szerkezetére és megjelenésére is. Amellett, hogy fontos tényező, és az iszlám egyik alapvető megkülönböztető értéke, a családok tartózkodtak attól, hogy nyilvánosan dicsekedjenek anyagi helyzetükkel, építészeti kontrasztot teremtve a külső és belső tér között.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden arab országban azonos a belső udvaros házak tipológiája. Egyesek különböző díszítési technikákat használnak, mások más tereprendezést, vagy pedig teljesen más elrendezést. A hagyományos belső udvaros házak többsége azonban a következőket tartalmazza:

Egy keskeny folyosón belépve a házba, a látogatók térbeli kontrasztot tapasztalnak, amikor a dísztelen és szerény építészeti térből áttérnek a szépen díszített, zöldellő udvarra, általában központi szökőkúttal és szobrokkal. Minél díszesebb és pompásabb a ház belső , annál gazdagabb a család. A külső ajtók gyakran kettős hajtogatású falapok, ólom és acél megerősítő lemezekkel. Kívülről nézve a házak gyakran dísztelenek, szerénységet és biztonságot képviselve, elkerülve a járókelők ítéletét vagy figyelmét. A belső tér azonban fényűzően díszített tér, bonyolult geometriai mintákkal és részletekkel a korlátokon, a bútorokon, csempéken és az ablakpárkányokon. A tereprendezés ezen házak fontos jellemzője. A lakók futó jázmin- és rózsabokrokkal borítják a belső falakat, narancs- vagy citromfákat ültetnek az udvar peremére.

Általában a földszinten található a konyha, a fürdőszoba és az előszoba. Az udvar északi oldalán, ahol nyáron hűvös szellő járja át a teret, egy fedett, iwan nevű rekreációs teret alakítanak ki. Vizuálisan az iwan ugyanazokat a lehetőségeket kínálja a lakosoknak, mint a nyitott udvar, de az utóbbival ellentétben az iwanok egy magasított platformon ülnek, és három homlokzaton falak veszik körül őket. Az ellenkező irányban egy nagy főtermet építenek a látogatók fogadására az ünnepek alatt. A legtöbb házban a nagyterem gyakran az egész ház legdíszesebb tere, és kupolával van borítva. E két tér kiemeléséhez az udvarról az iwan és a főtér felé vezető padlóburkolatok úgy vannak elrendezve, hogy egy keleti szőnyeget imitálnak.

Az ilyen házak többsége tartalmaz egy alagsori szintet is, mely a szélsőséges időjárási körülmények között nyáron vagy télen hőmoderátorként működik, ami kellemes lakótérként szolgál a lakosok számára. Amellett, hogy szezonális kikapcsolódási helyiségként szolgál, tárolóhelyet is kínál a lakóknak, mivel általában a családoknak sok testvére és utódja van, és váratlan háborúk esetén nagy mennyiségű élelmiszert tartogatnak tartalékban.

A lakók az első emeletre az udvar felől fából vagy kőből készült lépcsőn juthatnak. Az első emelet térbeli felosztása a házban lakó családok méretétől függ. Nagycsaládok esetén, kis lakásszerű helyiségeket alakítanak ki, míg a kisebb családok számára privát hálószobákat építenek. Számos ház teraszokkal rendelkezik az első emeleten, hogy nyáron privát nyitott teret biztosítsanak.

A hagyományos udvari házaknak kétféle ablaka van: külső és belső. Amint azt korábban említettük, a külső homlokzatokat ritkán díszítik, hogy elkerüljék a gyalogosok figyelmét, ezért a külső ablakok egyszerűek és kicsik. A belső ablakok nagyobb méretűek és nagyon díszítettek, és fa lamellákkal vannak körülvéve.

A mennyezetet szintén erősen díszített fa panelek dekorálják, amelyek szimmetrikus aranyozott kalligráfiai motívumokkal, virágokkal, állatokkal vagy geometriai mintákkal vannak ellátva. Ugyanezeket a motívumokat használják az ajtókhoz, ablakrácsokhoz, padlóburkolatokhoz és falmintákhoz.

A házak szerkezeti alakja és anyagpalettája a rendelkezésre álló helyi anyagoktól függ. A házak többsége, különösen Szíriában, kőből épült, és egyedi rétegezési, Al-Ablaq technikával épült. Az Al-Ablaq egy olyan építészeti technika, amelyet gyakran használnak Szíriában, és felváltva vált világos és sötét kő sorok között. Egyéb anyagok közé tartozott a fa (mennyezeti panelek, ablakok és ajtók) és a márvány (padló).

• 

• 

• 

A belső udvaros házak építészeti tipológiája és előnyös tulajdonságai meghaladták a kultúrákat és a generációkat, és visszataláltak a kortárs építészetbe. A mai zsúfolt városokban ezek a terek számos előnnyel járnak, mint például a megnövekedett természetes fény és a jobb szellőzési feltételek, miközben közvetlen hozzáférést biztosítanak a lakosoknak a természethez.

Forrás: www.archdaily.com