Építészeti és lakberendezési stílusok kavalkádja egy angol vidéki rezidenciában

A Nithurst Farm, az Adam Richards által családja számára tervezett villa az angol vidéken, építészeti poétikájának legújabb manifesztuma. A szimmetriával kapcsolatos játékos hatások, valamint a szín- és stíluskontrasztok teszik ezt a villát igazán meglepő élménnyé. A RIBA több díjat is bezsebelt a projektért.

Az angol vidéken barangolva a Nithurst Farmba botlani elsőre álomszerű élménynek tűnhet. Az otthon, amelyet Adam Richards építész tervezett magának és családjának a South Downs Nemzeti Parkban, Délkelet-Angliában, az alkotó személyes inspirációinak figyelemre méltó keveréke, amelyek Sir John Vanbrugh oxfordshire-i Blenheim Palace-palotájának formális építészetétől kezdve az orosz rendező Tarkovszkij Sztalker című filmjének jelenetein át Andrea Palladio mazeri Villa Barbaro alaprajzáig terjednek.

A szimmetriaváltozatok és a lépcsőzetes kialakítás már első pillantásra azonnal megkülönbözteti ezt a háromszintes, téglabőrbe burkolt és íves ablakokkal rendelkező otthont. A stílusok gyűjteménye a klasszikustól vagy klasszicizmustól kezdve a vernakulárison át egészen a brutalizmusig, anélkül, hogy e címkék bármelyike is képes lenne teljes mértékben és mindenre kiterjedően leírni a tervezést- ehelyett a projekt megtestesíti alkotója építészeti személyiségét.

A háromszintes, szimmetrikus alaprajzú, északról dél felé szűkülő ház főbejárata a nyugati oldalon található, alacsony, szerény helyen. Eközben egy kis belső lépcsősor vezet fel a pazar, négy és fél méter magas főszobába, ahol egy konyhasziget, egy étkezőasztal és egy kisebb reggelizőasztal található, amelyet a hatalmas íves ablakok felülről fényben fürdetnek.

Az összefolyó falak által hangsúlyozott központi perspektíva felhívja a figyelmet arra, ami a déli falon lévő, teljes magasságú könyvespolcon túl található, amelyet a Ronan és Erwan Bouroullec tervezők által a Kvadrat-tal együttműködésben készített moduláris textilszobor egészít ki. A falra nyíló kétszárnyú ajtó optikai illúziója keretet ad egy kétirányú alagútnak, amely egy privátabb társalgóba vezet. A falak belsejében elrejtett kis, téglalap alakú helyiségek találhatók, amelyek olyan kiszolgáló helyiségeknek adnak otthont, mint egy ruhatár, egy dolgozószoba, egy kamra és az első emeletre vezető lépcsőház, és amelyekből nagyrészt hiányzik a kilátás a külvilágra, annak érdekében, hogy megteremtsék az intimitás hangulatát, amely oly gyakran csak ilyen hangulatos mélyedésekben található.

Míg a konyha egy kifejezetten ipari stílusú tér – a csupasz betonfalakon szándékosan látszanak a zsaluzás nyomai, a fehér olajozott fenyőpadló, a nyers kő és a monokróm vásznak -, addig a nappali egy pazarul díszített, falikárpitokkal, függönyökkel és buja szőnyeggel borított alkóv. A belső terek kifinomult eleganciája éles ellentétben áll a külvilág állandóan változó természetével, amely mindazonáltal a lakókörnyezet szerves részét képezi, és merészen beárad a házba a hatalmas déli és keleti ablakokon keresztül.

Az első emeleten találhatók a gyermek- és vendégszobák, innen pedig egy hosszú központi lépcső vezet fel – egy másik kétszárnyú ajtó mögé rejtve – a legfelső emeleten található fő hálószobába. Itt ismét az alaprajzot jellemző szimmetria visszhangjai köszönnek vissza, amely minden szinten állandó marad, és segít megerősíteni a belső útvonalak gondolatát. A kényszeresen körkörös elrendezés bizonyos hangsúlyt ad a belső környezet és a környező tájra nyíló kilátás közötti különbségnek. A tükrös hálószobák és öltözők egy közös fürdőszobába vezetnek, amely északra, a nyílt vidék felé néz.

Ami a külsőt és magát a szerkezetet illeti, a villa betonból készült, fekete cink tetővel és a falakat teljes egészében téglaburok borítja. Egyedülálló, vízszintesen lépcsőzetes profiljának köszönhetően a legfelső emelet egyfajta tornyot alkot, egy csillagvizsgálóval, amely az angol vidék leglélegzetelállítóbb kilátásának kincsét rejti. A boltívek – amelyek között apró, váratlan nyílások váltakoznak – és a tégla használata egyaránt a klasszicizmust sugallja, ezért Adam Richards “római romba burkolt ipari romjaként” emlegeti. Ezzel szemben a téglák színpalettája, amely a feketétől a sötétvörösön át az élénkvörösig terjed, a mai korhoz közelebb álló, pixeles szkennelést sugalló, élénk hangulatot kölcsönöz az épületnek.

Forrás: www.floornature.com