Elhagyatott cementgyárból szürreális otthon

1973-ban, a spanyol építész, Ricardo Bofill egy elhagyott cementgyárba botlott, közvetlenül Barcelona mellett, amely Katalónia iparosodásának első periódusából származik. Az épület elhalványult emlékeztetője volt annak a pusztításnak, amelyet a világháború Európába hozott, beleomlott szerkezetével, egy félelmetes üresség árasztotta el azt. A pusztítás és a romlás közepette Bofill meglátta a lehetőséget, majd egy gondolatból valóra váltotta azt. 

A felújítás folyamata 

Az épületet több szakaszban hajtották végre; további struktúrát egyértelműen hozzáadtak az eredetihez. Méretében hihetetlen nagyságú az épület, Bofill és csapata meghagyta a szerkezet eredeti esztétikáját, felhívva a figyelmet a háború utáni belső trendekre, amelyek az építészeti elemekben igen gazdagok voltak. A szürrealizmus következetes volt a semmibe vezető paradox lépcsőn, az elvont terekben, amelyek szükségtelenül hatalmasnak és furcsa módon voltak arányosak – bár ezek ugyanazok az intenzív vonások, amelyek látszólag fantáziadús aránytalanságot idéztek elő, ezt az elképzelést Bofill azonnal elbűvölőnek találta.

A nyers és Megtört szerkezet félreérthetőségétől elbűvölve Bofill úgy döntött, hogy megőrzi és felújítja a legfinomabb remekművé. Négy kilométernyi földalatti alagút, géptár, óriás silók és egy magas füstköteggel együtt nem volt egyszerű a feladat.

Az ötlettől a gyártásig

Az avantgárd ötletek kaleidoszkópja alapján született meg a  La fábrica nevet viselő projekt. Bofill beleszeretett az épület kíváncsi légkörébe, és elhatározta, hogy az üreges “burkot” olyan hellyé alakítja át, amely méltó a kreativitás folyamatos fellendítésére, miközben kényelmesen elhelyezi őt és családját.

Másfél év alatt a részleges megsemmisítés dinamit- és emelőkalapácsokkal kezdődött, amelyek következésképpen új tereket és rejtett formákat fedtek fel, amelyek később a végtermék ikonikus jellegzetességeivé váltak. 

A cementtel töltött silók meg voltak telítve porral, ami meglehetősen megnehezítette az indulást – bár egy katalán kézműves csapat segítségével a régi cementgyárat hamarosan újragondolták és funkcionális, művészi szépségű, gazdag kinézetű épületté alakították át.

A gyár felső szintjén található nappali eldolgozatlan cementtel van burkolva- szinte varázslatos módon tökéletes szöget bezárva a helyiség minden sarkában. Az egyedi nappalihoz egyedi ablakok is járnak. Ezek a drámai íves ablakok teljesen megváltoztatják a helyiség légkörét, főként a tetőtől talpig érő. szabad esésű függönyökkel. 

A „rózsaszín” szoba egy kisebb, intimebb közösségi helyiség, a középső emeleten található, amelyet hagyományos marokkói stílusban csiszoltak meg, és egy nagy kandalló uralja a tér középpontját.

A földszinten található a konyha és az étkező, amely az épület csúcspontja a család számára. A középen fenségesen ülő téglalap alakú márványasztal, vasból öntött lábakon és egyedi tervezésű székekkel körülvéve.

A modern palota

45 évvel később, amely egykor pusztán az apokaliptikus romok titánja volt, ma már építészeti látványosság. A La fábrica külsejét illusztrált, növényzettel és lombokkal teli kerttel vették körbe, míg a belső tér minimalista stílusban és másvilági modernitással büszkélkedhet.

„Jelenleg jobban élek és dolgozom, mint valaha bárhol másutt. Számomra ez az egyetlen hely, ahol az ötleteket a legszisztematikusabban tudom koncentrálni és összekapcsolni. Az a benyomásom a hellyel kapcsolatban, hogy egy övezetben, egy zárt univerzumban élek, amely megóv a külvilágtól és a mindennapi élet rohanásától. A Cementgyár egy kiemelkedő munkahely. Az élet folytonosan megy tovább, nagyon kevés különbség van a munka és a szabadidő között ”- mondja Bofill.

Noha kijelentette, hogy új otthona folyamatos változás és fejlesztés alatt áll, a mesteri átalakítás eredménye már a kezdetektől elképesztő volt! 

Forrás: www.dornob.com