Dematerializálás: lehet-e az építészet anyagtalan?

A digitális világ új technológiái változásokat okoztak az építészetben és az urbanisztikában. Az új anyagok, az új építési technikák, valamint a gyártás és az építés új módszerei megváltoztatták azt, ahogyan tervezünk és gondolkodunk az építésről. Emellett ezek a technológiák a társadalom és az építészet közötti kölcsönhatás lehetőségeit is feltárják, átalakítva az építészet és annak céljának megértését.

A német művészpáros, Lonneke Gordijn és Ralph Nauta a Studio Drift stúdióból nemrégiben mutatta be az európai történelmi épületekbe való beavatkozását, amelynek során drónok segítségével, fényekkel kiegészítették a befejezetlen vagy lerombolt épületeket. Az ötlet az volt, hogy az új technológiákat az épületek régi építési technikáihoz kapcsolják. Az eredmény olyan képek, amelyek az építészet segítségével jelölik az újat és a régit, megmutatva, hogy mi volt egykor és mi lehet a jövőben, ami a legújabb viták alapján úgy tűnik, hogy a digitális technológiák felé mutat.

A virtuális valóság és a kiterjesztett valóság két olyan eszköz, amely az építészeti és várostervezési irodák mindennapjainak részévé vált. Speciális szoftverek használatával lehetőség nyílik arra, hogy a befejezetlen és meg nem épített projektekbe is be lehessen menni, így az ügyfelek élőben tapasztalhatják meg a javasoltak eredményét, az építészek pedig határozottabb kapcsolatba kerülhetnek a projektjavaslatokkal. Ebből kiindulva a metaversus az épített építészet szembeállítására is lehetőséget nyújt, és egész városok tervezésére és építésére nyílik lehetőség a virtuális világban.

A metaverse a népszerű elnevezése egy olyan lehetséges virtuális világnak, amely a létező világot igyekszik lemásolni, ugyanakkor az élet és a kölcsönhatás más módjait keresi. Az olyan eszközök, mint az internet és a kiterjesztett valóság felhasználásával az építészet kontextusában megkérdőjelezi az épített létezést azáltal, hogy semlegesíti az anyagban rejlő korlátokat, például a természeti és pénzügyi erőforrásokat, sőt a fizika törvényeit is. Az építészet nem épített, hanem virtuális élménnyé válhat a metaversumban való tervezés révén, ahol a formák és terek szinte a végtelenségig felfedezhetők.

Az építészet abból az igényből fejlődött ki, hogy a közösségek az időjárás és a ragadozók elől védelmet nyújtsanak, a természetben rendelkezésre álló anyagokat manipulálva. Az évek során az építészet arra törekedett, hogy megértse az anyagokat, és azokat kombinálva építsen. A társadalmi és kulturális igények – valamint az építési technikák fejlődése – hozzájárultak a mai terek kialakulásához.

A történelem során az építészeti termelés számos átalakuláson ment keresztül, amelyek az épített környezetben is megfigyelhetők. A múltban az építkezések kollektív és gyakorló gyakorlatok voltak, mára azonban gyorsabb, hatékonyabb és ellenőrzött környezetté alakultak át. A digitális eszközök is beavatkozhatnak az épített környezetbe, sőt új kérdéseket vethetnek fel az építészet számára, ahogyan az iparosodás is alapvető volt a termelés változásában, amely az építészet formai és esztétikai változását is eredményezte.

Az építészet dematerializálásával alapvető elemeket hagyunk figyelmen kívül: a tér és az épített környezet használatának módja egyaránt megmutatja az adott kontextusban fennálló társadalmi viszonyokat, valamint az adott időszakban rendelkezésre álló anyagokat és technikákat. Ha tágabban értelmezzük az építészetet, mint olyan termelési folyamatot, amely túlmutat a keletkező és társadalmilag megtapasztalt téren, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy a virtuális eszközöknek inkább eszköznek, mint eszköznek kell lenniük, hozzájárulva az épített és lakott környezet fejlődéséhez.

Forrás: www.dezeen.com