Az inspiráló kreativitás hulláma: mi történik, ha a gyerekek kezébe adjuk a bútor tervezést?

Amikor a kreatív gondolkodók inspiráció után néznek, van egy tanács, ami valószínűleg áttörést hoz: találd meg magadban a gyermeket. Felnőttként hajlamosak vagyunk megrekedni olyan merev gondolkodási mintákban, amelyek korlátozzák a képzeletünket. A gyermeki gondolkodásmódban viszont nincsenek ilyen mentális korlátok. Kérd meg őket, hogy tervezzenek egy tárgyat, amely egy bizonyos funkciót szolgál, és olyan ötletekkel fognak előállni, amelyek megkerülik az előítéleteinket, és néha még új gondolkodásmódot is tanítanak nekünk. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy minden lehet művészet. Miért kellene egy széknek csak széknek lennie, ha lehet egyben szobor is?

A New York-i Trinity Schoolban Bruce Edelstein művészetpedagógus az elmúlt 18 évben a gyerekek kreativitását kutatta a The Grade Three Chair Project (‘Harmadik osztályos szék projekt’) keretében. Edelstein a manhattani Upper West Side-on található magán előkészítő iskola harmadik osztályos tanulóit vezeti végig azon a folyamaton, amelynek során egy tanítási félév alatt megtervezik és megépítik saját székterveiket. A heti egy órás workshopokon a hét és tíz év közötti tanulók kreatív koncepciókat dolgoznak ki, vázlatokat készítenek, és papírból méretarányos modelleket építenek, mielőtt rátérnének az igazán szórakoztató részre: az építésre.

2021-ben a gyerekek az eddigi legjelentősebb tervekkel álltak elő. Az őszi félévi program tavaly nem csak a harmadikosoknak szólt, hanem a negyedikeseket is bevonta, mivel 2020-ban a világjárvány miatt szünetelt az iskola. Edelstein egy nemrégiben készült interjúban elmondta, hogyan igazította a programot a világjárványhoz. Az online tanulásra való áttérés a tervezési folyamatban egyedülálló kihívást jelentett.

“Azzal kezdtük, hogy ugyanazokról a gondolatokról beszélgettünk, hogy ha körülnézünk, látjuk, hogy valaki megalkotta ezeket a dolgokat, legyen az egy csap a fürdőszobában vagy egy lámpatest, hogy a tervezés egész gondolata olyasvalami, amiben állandóan élünk, és amiben részt vehetnek” – mondta a pedagógus. “Nem foglalkoztam annyira azzal a kérdéssel, hogy valóban meg tudod-e csinálni. Amikor fából készítjük, vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tanulni, hogyan kell összekötni a fát, legyen szó ragasztásról és szögelésről, vagy háromszögek használatáról, hogy megerősítsünk dolgokat, például a lábat az üléssel szemben.”.

A gyerekek akkor valósíthatták meg terveiket, amikor a személyes tanulás újraindult. Edelstein egyértelműen értett ahhoz, hogy olyan absztrakt gondolkodásra ösztönözze a gyerekeket, amely izgalmas tervekhez vezet, és kérdéseket tett fel nekik a témájukkal kapcsolatban. Az egyik diákot, aki azt szerette volna, hogy a széke a balettet idézze, arra ösztönözte, hogy gondolja át, mi vonzotta őt a baletthez, és vegyen ki néhány olyan ötletet vagy formát, ami fontos volt számára, és használja fel ezeket a szék formájánál. Az eredmény lenyűgöző. A tanuló elképzelte, hogyan állna a balettben, és ezt lefordította a székre: egyik karja a feje fölé ívelt, az egyik lába pedig pliéban van.

Néhány diák a művészi érzékkel szemben a hasznosságra és a gyakorlatiasságra összpontosított, és a székeket más bútorokkal, például könyvespolcokkal, íróasztalokkal vagy tárolóhorgokkal kombinálta. Mások olyan terveket készítettek, amelyek úgy néznek ki, mint neves kortárs művészek drága munkái. Lenyűgöző látni, ahogyan figyelmen kívül hagyják az archetipikus “szék” formát, és egyszerűen arra gondolnak, hogy a széknek milyen érzést szeretnének adni, vagy hogyan szolgálná őket konkrétan. Az egyik festetlen darab a szék alapformáit kiforgatja, hogy egykarú ülőalkalmatosságot hozzon létre egy kör alakú oldalsó asztallal. Egy másik egy festőállvány, egy másik egy kerekesszék alakú. Némelyiknek szarvak, agyarak, sőt, egy aligátor nyitott állkapcsa az ülőfelülete.

“Nagyon fontos, hogy a személyes jegyek megjelenjenek a munkában” – jegyzi meg Edelstein. “És ez az, amit ezeknél a gyerekeknél láthatunk. Életüknek ezen a pontján nagyon is szoros kapcsolatban vannak az érzéseikkel. Nem fogják vissza magukat. Nem játsszák meg magukat. Nem gondolkodnak azon, hogy ez butaság-e vagy sem. Azt hiszem, felnőttként rájuk nézel, és rájössz, hogy talán egy kicsit elengedhetnénk magunkat.”

Forrás: www.dornob.com