A szerb pavilon körforgásos designnal reagál a jövő kihívásaira a 2025-ös Velencei Építészeti Biennálén

A 19. Velencei Építészeti Biennálé egyik legérzékenyebb és legköltőibb tárlata a szerb pavilonban kapott helyet. Az Unraveling: New Spaces, azaz „Felgombolyítva: Új terek” című kiállítás egy különleges, gyapjúból készült, fokozatosan lebomló térinstalláció, amely a körforgásos design jegyében készült, és semmilyen hulladékot nem termel. A pavilon ezzel új értelmet ad az építészet időbeliségének és anyaghasználatának.

Az installáció Slobodan Jović építész kurátori irányításával és egy interdiszciplináris alkotócsoport – Davor Ereš, Jelena Mitrović, Igor Pantić, Sonja Krstić, Ivana Najdanović és Petar Laušević – közös munkájaként valósult meg. A tárlat helyszíne a Biennále Giardini kertje, ahol a pavilon belső terét teljes egészében egy lebegő, láncív formájában felfüggesztett gyapjúszövet tölti ki.

Ez a különleges textilstruktúra nemcsak látványában lenyűgöző, hanem funkciójában is dinamikus: kis elektromotorok, amelyeket napelemek táplálnak, lassan, folyamatosan lebontják a szerkezetet – a hat hónapos kiállítási időszak végére teljesen visszabomlik fonallá. Az anyag újrahasznosítható: a gyapjút a Biennále után visszagombolyítják, így ténylegesen nem keletkezik hulladék.

A pavilon 1,2 × 5 méteres szövetdarabjai a mennyezetről lógnak le, szabadon lengenek és fokozatosan változnak, interakcióra hívva a látogatókat. Az installáció nemcsak vizuális élmény, hanem tapasztalati, szinte meditatív térélmény, ahol a mozgás, az idő és az anyag egyensúlya dominál.

A tervezésben részt vevő építészek és dizájnerek nem csupán az anyaghasználatra koncentráltak, hanem a szerb kézimunka-hagyományokat ötvözték algoritmikus tervezéssel. Ezáltal az installáció egyszerre képviseli az örökséget és az innovációt – egy olyan építészeti gondolkodásmódot, amely már nem az örökkévalóságra, hanem a körforgásra és az alkalmazkodóképességre épül.

Az installáció valódi különlegessége abban rejlik, hogy minden látogatáskor más arcát mutatja: az idő múlásával a szövet állapota folyamatosan változik, lebomlik, megújul – így a Biennále teljes időszaka alatt egy organikus, élő alkotássá válik. A gyapjú textúrája és rétegei a központi bevilágítón keresztül beeső fény hatására újabb és újabb részleteket tárnak fel a figyelmes szemlélő számára.

Az alkotócsoport tagjai a megújuló energia, a számítógépes tervezés, a textiltechnológia és az anyagtudományterületéről érkeztek. A multidiszciplináris megközelítés itt nemcsak formai játék, hanem valós technológiai kísérlet: hogyan építhetünk újra úgy, hogy semmit ne hagyjunk hátra – se hulladékot, se túlhasznált anyagokat?

Forrás: www.dezeen.co