A NOA rugalmas moduláris építési rendszer bármilyen helyszínhez alkalmazkodik

A moduláris építészetben az épületek könnyen szállítható és összeszerelhető alkotóelemekre bontása lehetővé teszi, hogy az építészetet sokkal több kreativitással ruházzuk fel, mint a hagyományos építményeket. Emellett alkalmazkodóképes is, így ha a felhasználó igényei megváltoznak, egyszerűen megváltoztathatja a szerkezetet, hogy lépést tartson az igényeivel. A CeCuCo Kulturális és Közösségi Központ projekt keretein belül a NOA építésziroda egy olyan rugalmas rendszert képzel el, amely bármilyen kontextushoz igazítható, mérete tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető, és az építési helyszínnek megfelelő, érdekes formákba rendezhető.

A CeCuCo alapja egy nyitott háromszögletű modul, amelynek minden oldalán három méteres fakeret van, és amely mindenféle geometriai alakzatba kombinálható. Ez a modul kitölthető üveggel, agyagtéglával, fával vagy bármilyen más, helyben elérhető és a projekthez, az éghajlathoz és az építészeti környezethez legjobban illeszkedő anyaggal. Ez azt jelenti, hogy az ajtók és ablakok általában szintén háromszög alakúak lesznek, különböző irányokba nyílnak, vagy téglalapszerűen kitolódnak, hogy lehetővé tegyék a keresztszellőzést és a természetes hűtést, ami csökkenti az energiafogyasztást.

A kulturális központ projektje egy példa arra, hogy mit lehet megvalósítani ezzel a moduláris rendszerrel. A NOA építésziroda azt szerette volna bemutatni, hogy az egyes helyiségek hogyan tervezhetők többféle nyitott funkcióra, hogy a teljes komplexum a lehető legátfogóbb legyen. “Hogyan lehet olyan teret tervezni, amely ugyanúgy működik a gyerekek számára, akik azért találkoznak, hogy játsszanak, a felnőttek számára, akik azért érkeznek a helyszínre, hogy megnézzenek egy kiállítást, és a tizenévesek számára, akik pedig azért, hogy egy jót bulizzanak egy koncerten? Mik a jellemzői egy olyan találkozótérnek, amely egész évben nyitva áll, amely nem fogyasztásra szolgál, és amely a magánjellegű, otthoni dimenzió nyilvános ellensúlyát jelenti?” – kérdőjelezte meg a projekt kapcsán a NOA.

A válasz hat különböző típusú, 8 és 115 négyzetméter közötti alaprajz, amelyek minden lehetséges tevékenységhez kombinálhatók. Példaként az építészek egy kis modult művész-műteremként, újságosbódéként, raktárként és lépcsőházként említenek, míg az extra kis modul lehet a jegypénztár. A közepes modulban mosdók, könyvtár és szabadtéri lelátók kaphatnának helyet. A legnagyobb méret a színház és a mozi céljára lett tervezve, de ez is rugalmasan alakítható.

A tervezés során zöld tetők, pergolák, fotovoltaikus energiarendszerek, esővízgyűjtő rendszerek, tavak, fásított területek és más, a helyi klímát moduláló megoldások is helyet kaptak. Itt lapos tetőkkel mutatják be, de el lehet képzelni, hogy a háromszög alakú modulok különböző szögekben történő háromdimenziós összekapcsolásával új, fazettált síkokat lehetne létrehozni, amelyek jobban illeszkednének a sok esőt kapó környezetekhez.

“Ez a kulturális központ állhatna egy vulkanikus sziget tengerpartján, a skandináv erdőkben, egy elhagyatott telken Detroitban vagy a berlini szocialista lakások tetején” – mondja a NOA. “Ez egy olyan építészeti megoldás, amely képes a kontextus morfológiai és éghajlati követelményeihez igazodni, miközben sértetlenül megőrzi a szocialitás és az épület és a benne élők közötti interakció koncepcióját.”

Forrás: www.dornob.com