A Naoshi Kondo által tervezett és kivitelezett 1950-es évekbeli ház felújítása megzavarja az érzékeket

2021 decemberében a japán Shizuokában megnyílt a Yutorie Atami gasshukujo, azaz japánul “kollégium”, mely egy felújítási projekt volt Naoshi Kondo, a tulajdonos, építész és belsőépítész által. A projekt azonban nem a szokásos gasshukujo-ra alapozva került kidolgozásra, és nem is az a felújítási projekt, amire az ember számítana.

A Yutorie Atami felújítási projekt megtestesíti Kondo kreatív hozzáállását, aki multidiszciplináris tervezési területeken tevékenykedik, és munkáiban mindig egyedi humorérzéket és élességet ötvöz. Megkérdőjelezve a “felújítási tervezés” szabványait, amelyek azt diktálják, hogy a lehető legjobban hagyják meg “azt, ami volt”. Yutorie Kondo identitása az intuitív döntések spontán nyomai révén jön létre, valami olyasmi, ami nem valósulhatott meg a strukturális kreatív logika vagy a szükségszerűségek figyelembevétele keretében, ami a tökéletes egyensúly meglepő felhalmozódásához vezet.

Az egyemeletes faház az 1950-es években épült Kondo nagyapjának második házaként, természetes melegvizes fürdővel és egy festészetre összpontosító műteremmel. Egy évtizedig elhagyatottan állt, mígnem 2021 elején megkezdődött a projekt felújítása. A főépület mellett egy a a meredek lejtőre néző kétszintes melléképület is állt, amelyet lakóházként használtak. A felújítás után a fő épület egy vendégszobával rendelkező műterem-térré, az utóbbi pedig három-hat fő befogadására alkalmas vendégszobával rendelkező ingatlanná vált, a második emeleten egy kávézóhelyiséggel.

Amit először megpillant az ember, az egy régi stílusú faház a melléképülettel szemben lévő, brutalista módon félig betonmasszával betemetett, kövekkel teli udvar közepén. Kondo a tervezéskor azzal a logikátlan ötlettel állt elő, hogy “a házat habarccsal töltik fel”. Végül a faház minden oldala körül egy 100 centiméter szélességű habarcstömböt öntöttek. Belülről nézve a habarcsmassza a falak mentén tölti ki a falakat, és a vendégekre hagyja, hogy megtalálják a funkcióját, vagy hogy hogyan léphetnek vele kapcsolatba.

A folyamatot felidézve Kondo elmondta, hogy “még mindig talál okot arra, hogy kiigazítsa, amit tett”. Bár a cél vagy a funkció kezdetben vagy akár a mai napig is távol állt a szándéktól, a habarcsmassza maximális hatást gyakorol a tér identitására. Továbbá, amikor a faházból visszapillantunk a melléképületre, amit az üveghomlokzaton keresztül látunk, az a modern belső tér, ami ellentmond a homlokzati jellemzőknek.

Az átlagosan unalmas japán gasshukujókkal ellentétben a Yutorie vendégszobái luxusnak számítanak. A beépített polcokban, ágyfejtámlákban és bútorokban a régi japán házakban ritkán látható kerek formájú, íves elemek találhatók; az aranyozott részletek meghiúsítják a külsőségek által hozott elvárásainkat. A keresztbe szerkesztett korlátok nem követik a funkciót, de valahogy vizuális ritmust adnak a formáról és anyagról beszélő jelenetnek, aminek annyiban van értelme, hogy Kondo a grafikai tervezés területén is tevékenykedik.

Hasonlóan jártak el a stúdiótérben is, ahol a beton kettéosztja a teret. A felső rész megmarad régi népi háznak, uretán szigeteléssel és a mennyezetszerkezetek szabadon hagyott, a bontási folyamatból megmaradt állapotban. Ezzel szemben az alsó rész teljesen minimalista és modern, monokróm színvilággal. A vizuális folytonosságot hirtelen megszakítja három meghagyott faoszlop, mely részleges folytonosságot teremt a mennyezettől a padlóig. A konyhai rész melletti fehér betonfal nem csatlakozik sem a mennyezethez, sem más falakhoz, inkább önálló objektumként emelkedik ki.

Összességében a régi és az új, az eltérő anyagok kontrasztja és elrendezése egy kétdimenziós vágás-illesztés, rétegezés/ragasztás ötletén keresztül igazodik a térhez – a látogatóknak egy trükkös, mégis kifinomult és inspiráló Yutorie-ban való tartózkodást élvezhetnek ki.

Forrás: www.archdaily.com