A laboratóriumi munkavégzés új koncepciójának hatása azok építészeti megközelítésére

A Japánban épült Zenyaku Kogyo K+F Center “a várost, a környezetet és az embereket összekötő laboratórium” – írja le a projektet a Nikken Sekkei építészeti cég. A projekt a 2020-ban 70. évfordulóját ünneplő japán gyógyszeripari vállalat, a Zenyaku Kogyo Co., Ltd. új kutatási és fejlesztési központjának áthelyezésére és építésére irányult.

Az elmúlt években a kutatási környezet egyre sokszínűbbé vált, és növekedést mutat a külső vállalatokkal való együttműködések, például a nyitott laboratóriumok, a kockázati vállalatokkal való közös munka és a kutatási munka kiszervezése terén. A laboratóriumokkal szemben minden eddiginél nagyobb teljesítményt és minőségi környezetet követelnek meg, így a kutatóintézetek számára rendkívül fontos, hogy a korábbi határokon túlmutató kapcsolatokat alakítsanak ki más kutatókkal.

Ezt szem előtt tartva ebben a projektben kísérletet tettek arra, hogy a meglévő “zárt/elszigetelt” koncepciót egy “zárt laboratórium/nyitott intézet” típusú épülettípussá alakítsák át. Bár a “nyitott” kifejezést az építészetben meglehetősen lazán használják, a koncepció szerint ez a kifejezés nagy jelentőséggel bír a laboratórium épülettípusára nézve. Az irodai és laboratóriumi funkciók, amelyek korábban a tanulmányi terület szerint voltak felosztva, mostantól közösek, ami egy olyan kreatív környezetet eredményez, amely túllépi az eddig megszokott határokat.

A telek megközelítési oldala nyílt térként, buja zöldfelülettel lett kialakítva, a táj mennyezeti tükröződése pedig az építészet és a város közötti kapcsolódási pontként szolgál. A cél egy olyan létesítmény létrehozása volt, amely “együtt él” a helyi közösséggel. A kényelmes munkahely létrehozása kulcsfontosságú volt, amit “lineáris zónázással” értek el. A hosszú, keskeny épületben világosan kirajzolódnak az irodák, a laboratórium és más szolgáltatási terek zónái. Ennek eredményeképpen egy viszonylag “sekély”, a külső környezethez közeli irodai zóna és egy laboratóriumi zóna jött létre, amely nagyfokú rugalmasságot biztosít.

A laboratóriumi zónában az épület 6,4 méteres fesztávolságát a laboratóriumi padok méretei, valamint a jövőbeli karbantartási és korszerűsítési rugalmasság figyelembevétele határozta meg. Tekintettel arra, hogy az egyes szakterületek eltérő légzárást, hangszigetelést, tisztaságot és hőmérséklet-stabilitást igényelnek, a laboratóriumokat a kutatási terület szerint több szinten “egymásra helyezték”.

Az irodai zónát ezzel szemben úgy tervezték, hogy egyetlen, közös tér legyen, amely megkönnyíti a kutatók közötti kommunikációt és együttműködést. Azzal, hogy az irodai zónát a Keio Line metróállomás északi oldalán helyezték el, biztosították a városra nyíló kilátást a vasútvonal mentén elterülő gazdag tájjal, valamint az északi oldal folyamatos megvilágítását. A rovarok ellen a beltéri fák ültetése helyett az irodai zóna peremén lévő erkélyeket és teraszokat használták fel a növényzet telepítésére, javítva ezzel a belső tájképet. Az elrendezés a környező városi tájjal nagymértékben összeegyeztethető külső képet is teremt.

A vakításmentes tükrös alumínium lamellás mennyezet belső-külső folytonosságot teremt. A “nyitottság” témájához igazodva egy alumínium lamellás mennyezetet terveztek tükrös alsó motívummal, hogy megteremtse a belső és külső terek közötti folytonosság és kohézió érzetét. A fekete burkolat és az oldalak, valamint az elektropolírozott aljzat olyan felületet hoz létre, amely tükrözi a környezetet.

A szemlélő pozíciójától és tájolásától függően a külső ültetett zöld növényzet, a belső tér és a nyüzsgő város képei mintha dinamikusan váltakoznának. A tükrözött felület létrehozása érdekében minden akadályt eltávolítottak. A lamellák közé telepített berendezések magasságát a lehető legmagasabbra emelték alulról, és a lefelé irányuló világítást alkalmaztak, hogy elkerüljék a tükröződést.

Forrás: www.archdaily.com