Világszínvonalú iskolaépítészet egy határmenti faluban: Szentpéterfa Általános Iskola

A Szentpéterfai Általános Iskola az iskolaépítészet új modelljét mutatja be Magyarországon.

Intenzív, részvételen alapuló tervezését több éves multidiszciplináris kutatás egészítette ki a tanulási és társadalmi terek széles skálájának megvalósítása érdekében. Az iskola integrálja a beltéri és kültéri tanulási környezetet, a tanulási tetőt és az osztályterem fejlődésének.

“Szentpéterfán többről van szó, mint egy célszerű és pedagógiailag előremutató épületről. Az egyedi és esetlegesnek tűnő elemeket is bátran felvállaló téralakításával ez a hazai viszonylatban iskolaépítészeti mérföldkőnek számító épület elnyomástól mentes, befogadó, demokratikus légkört közvetít.” – nyilatkozta Tánczos Tibor a CAN Architects szentpéterfai iskolaépületéről. 

Szentpéterfa évszázadok óta erős közösség: horvát kisebbségi település a magyar-osztrák határon. Erős identitását a kortárs innovációk gondosan megőrzött hagyományokba való integrálásával őrizte meg. Az 1990-es évek elején az új politikai-társadalmi rendszer végtelen lehetőségei között már megfogalmazódott az oktatási orientáció egy új, ezeket a folyamatokat segítő iskolaépület igényével.

Három évtizedes előkészítő munka után a helyi önkormányzat megbízta a CAN Architects építészeti céget egy jövőbeli, innovatív iskola terveinek elkészítésével. A választás az építészcsoport legújabb kutatási és részvételi tervezésen alapuló munkáját tükrözte, a tanulási terek és folyamatok összefüggéseinek megértését és az ebből fakadó pedagógiai-építészeti lehetőségek megalapozását a magyar iskolaépítészetben.

A részvételi tervezés a koronavírus-járvány idején történt, ennek megfelelően kisebb léptékben, kevesebb kapcsolattartással, de közvetlenebb és hatékonyabb kommunikációval a megbízó tanárral, diákkal és önkormányzati képviselőkkel.

Hamar kiderült, hogy a közösség teljes mértékben nyitott a tervezők által korábban kidolgozott pedagógiai és térbeli újításokra: különböző korcsoportok számára testreszabott tantermeket, formális tanulást bővítő tanulási környezetet, valamint az egész faluközösséget kiszolgáló köztereket szeretnének – mind bel- és kültéren.

A részvételi tervezés nem csak a tervezési program meghatározása során volt intenzív: a pedagógiai fejlesztések, az iskola innovatív tanterve, a kivitelezés napi nyomon követése, tervezése, tesztelése és az új terek használatának finomhangolása azonos súllyal jelent meg. mint a játszótér tanulókkal közös tervezése és építése.

Az új iskola születése hosszú történet; a régi iskola eddig két helyen, a falu végén működött. Ezzel az átállással egy helyre költözik, ahol a teljes tanulóközösség együtt van, és sem a diákoknak, sem a tanároknak nem kell távoli épületek között ingázniuk napközben. Ahogy a terv elkészítése közel 30 évig tartott, úgy a terv is több fázist tartalmaz. Ennek legfontosabb lépése a most elkészült épületegyüttes, amely a következő évtizedekben a település gazdasági lehetőségeihez mérten tovább fejleszthető a hozzá kapcsolódó egykori orvosi rendelő belső átalakításával és egy orvosi rendelő építésével. kis edzőterem.

A telephelyen lévő régi iskolaépület, amelyben az itt tanuló diákok fele helyet kapott, alsó tagozatos klaszterré alakult. A tantermek kiegészültek egy ülőmagasságra emelt puha fülkével, amely a meseolvasás, a mozgás, az osztályon belüli elvonulás tere, ahol akár fekve is lehet tanulni. Így a tanár lehetőséget kap arra, hogy pozíciót váltson és mozogjon a gyerekekkel az osztályteremben. A fülke mellett tároló egység gondoskodik arról, hogy a sok szükséges taneszköz ne okozzon vizuális túlterhelést a tanteremben és így könnyebben odafigyelhet.

Az alsó tagozatos részleget tágas tanulási táj, találkozási és mozgástér szervezi, középen hatalmas táblával, amely a kreativitás megtapasztalására és a környezet alakítására hívja a gyerekeket nap mint nap. Ebben az épületben kapott helyet a tanári iroda is, hogy a tanárok közel legyenek a kisebb gyerekekhez. A tér legerősebb vizuális nyitása a belső udvar és a felső iskolai klaszter felé a tanári közösség otthonát az egész épületegyüttes éber gazdájaként értelmezi.

A telephelyen belül felépített új felső iskolai klaszter a saját tér- és formanyelvét beszéli. Ez a tér várhatóan a 10-14 éves tanulók különféle pedagógiai igényeit szolgálja majd ki. Geometriáját a tervező csapat pedagógiai, környezetpszichológiai, iskolaépítészeti, akusztikai és világítási kutatások alapján dolgozta ki korábbi iskolaépítészeti munkája során.

Az alaprajz különböző oldalai felé fordulás jellegzetesen eltérő térérzetet ad, mely különböző pedagógiai helyzetekben ideálisan használható. A frontális oktatáshoz a legjobb, ha a tér valamelyik eredeti oldala felé fordulunk derékszögben – ekkor már szinte hagyományos térként fogható fel a helyiség.

Csoportmunka vagy egyéni kreatív problémamegoldás esetén a tanulók a legrövidebb oldal felé fordulva kerülnek dinamikus helyzetbe, míg a leghosszabb oldal felé fordulva az osztálytermet tágasabbnak, kényelmes érzéssel érzékeli az órai viták során. Az innováció fontossága végig megmutatkozott: a gyerekekkel és pedagógusaikkal közösen készítették el a kiindulópontot, jelenleg az ELTE multidiszciplináris kutatócsoportja méri pedagógiai és környezetpszichológiai hatásukat.

A tantermeket összekötő tanulási táj egy központi lépcsőházat, étkezőt, beltéri ping-pongot és szabadtéri jógateraszt foglal magába, valamint a földszinti természettudományi terem felé is nyitható. a központi tér az egész iskolai közösséget érintő rendezvények esetén.

A magyar vidéki építészeti hagyományok folytatásaként a tanuló klasztereket egy hatalmas lombkorona köti össze, amely a tanév jelentős részében szabadtéri tanteremként is funkcionál. Piros színét a megrendelő kívánsága szerint alkalmaztuk, hogy a horvát identitás könnyen leolvasható legyen valahol az épületen. A horvát zászló piros-fehér kockás központi címerének, a šahovnicának a színe erős identitáshordozó, így színét ebben a központi köztes térben alkalmazzák, míg az épületek egyszerű, világosszürke vakolt homlokzatúak.

A funkció léptéke a falu textúrájához képest nagy, ezért különböző térfogatokra bontottuk, hogy az iskolaépületek léptéke arányos legyen az épített környezettel. Az organikus kapcsolatot a településsel a tanítási időn kívül mindenki számára nyitva álló iskolaudvar, játszótér és sportpark, valamint az utcáról behívó piros tornáckapu biztosítja. A belső terek folyamatos integrációját a táj, a falu és a belső udvar felé kivágott képi nyílások segítik, így a gyerekek nem tűnnek el az iskola virtuális terében, hanem itt tartózkodva is folyamatosan érzékelik önmagukat. tágabb közösségük részeként.

Forrás: www.archdaily.com