Egy önfenntartó közösség, vízen úszó, hajó alakú házak sorozatából

A víz felszínen a lebegő városok talán egy kissé irreális megközelítésnek tűnnek, de valóban megoldást kínálhat-e az éghajlatváltozás kezelésére?! Tényleg lehetnénk önfenntarthatóak földhasználat vagy közvetlen szárazföldi elérés nélkül? Egy Hollandiában virágzó, úszó otthon- közösség a bizonyíték, hogy igen, mindez valóban megvalósítható.

A fenntarthatóság elvén épült közösség minden egyes háza fel van szerelve esővízgyűjtővel, napelemekkel, geotermikus hővel, zöld tetőkkel, melyek élelmiszer- kertekként funkcionálnak és egy kis szennyvíztisztítóval, amely további energiát termel, és ezt a modellt a jövőben még tovább lehetne gondolni.

A Holland koncepció sikerét tekintve, sokkal könnyebb elképzelni, hogy egy futurisztikus koncepció, mint például a DADA Studio „Current for Currents” projektje valóra válik a közeljövőben. A manilai székhellyel rendelkező DADA építészeti csapata egy szokatlan megoldással állt elő a Fülöp-szigeteken gyakran előforduló -és egyre gyakrabban- természeti katasztrófák, viharok és az emelkedő tengerszint állandó fenyegetéseire.

A „Current for Currents” projektje a víz felszínén, kör alakban elrendezett, lebegő moduláris egységekből áll. Minden lakás öntött műanyagból készül, kisebb vitorláshajókra emlékeztető alakzatban. A tengerfenékhez rögzített házakat az árapály- és napenergia táplálja. A „kék az új zöld” mottójával, ez a lebegő part menti közösség olyan módon köti össze a lakosokat az alapvető erőforrásokkal és szolgáltatásokkal, amelyeket a hagyományos hajókkal nehéz végrehajtani.

A több megújuló energiaforrással felszerelt struktúrákat egyértelműen rugalmasra tervezték. Folyamatosan képesek energiát szolgáltatni, akkor is, ha a tenger szokatlanul nyugodt vagy, ha éppen nem süt a nap. A számítógépes illusztráción a vízenergia-turbinákat is mutatják, közvetlenül az egyes egységek felszíne alatt. Egyes tudósok szerint az óceánáramok erejének kihasználása a „megújuló energia tiszta és korlátlan formáját” eredményezheti, bár a rendszereket úgy kell megtervezni, hogy minimalizálják a tengeri élet veszélyeztetését.

Ebből kifolyólag a DADA úgy alakította ki a rendszert, hogy minden egyes turbina elegendő energiát biztosítson az egyes moduláris otthonok számára, sőt, az egész közösség számára potenciális bevételi forrást is jelenthet. Azok a lakók, akik ezeket a struktúrákat birtokolják és fenntartják, a számukra fölösleges többlet energiát a szárazföldön élő közösségeknek tovább értékesíthetik, csökkentve a szárazföldi munkavégzés, ebből adódóan az oda való utazás szükségességét.

Az úszó város házainak öntött műanyag konstrukciója kivételesen tartós és könnyen reprodukálhatóvá teszi azokat. Emellett moduljainak egységessége és egyszerűsége révén elkerülhető a gyönyörű természeti területek “megrondítása”, amelyeket a lakosság kifejezetten értékel. Noha a DADA ezeket a konkrét egységeket kifejezetten a Fülöp-szigetekre tervezte, könnyű meglátni a lehetőséget, hogy miként lehetne azokat a világ más pontjaira is adaptálni, akár alakjuk apró változtatásain keresztül is, hogy tükrözzék a helyi nép hagyományait és kultúráját.

• 

• 

Nagyon valószínű, hogy a megállíthatatlanul emelkedő tengerszinttel küzdő tengerparti városoknak végül el kell majd hagyniuk az egyre “feljebb jutás” kísérletét, és meg kell tanulniuk ezen, vagy hasonló módon élni a vízszintemelkedéssel.

Forrás: www.dornob.com