A helyi hagyományok és értékek tiszteletben tartásával épült az exkluzív Wellness komplexum Indiában

A Viveda Wellness Retreat az A for Architecture építészeti cég egy kiemelkedő projektje, mely egy exkluzív wellness komplexum, az indiai Maharashtra állam Trimbak városában. A helyszín egyik legszembetűnőbb jellemzője maga a természetes környezet; a gigantikus Sahyadri hegyvonulat, a Gautami Godavari gát igéző vize, az égbe magasló őshonos fák, és a sokszínű mezőgazdasági területek szarvasmarhákkal, tehenekkel, bivalyokkal, juhokkal, kecskékkel mozaikja között helyezkedik el.

A régió éghajlata forró és száraz, különösen nyáron, de igazán kellemes a monszunok és téli hónapok alatt. A projekt elsődleges szándéka az volt, hogy olyan tereket tervezzenek, amelyek megfelelnek az érzékeny, és sokszínű környezetnek, a helyi hagyományoknak és értékeknek. A legtöbb teret úgy tervezték, hogy a minimális épített falakkal kellemes árnyékot teremtsenek, mindamellett, hogy a lehető legtöbb természetes fényt és szellőzést tegyék lehetővé. Az összes épületet udvarok osztják fel, így a szabad levegő minden helyiségben szabadon áramolhat, csökkentve a környezeti hőmérsékletet.

A projekt másik szándéka az volt, hogy megértsék és beépítsék a Beze faluban és a környező településeken alkalmazott hagyományos építési gyakorlatokat. A helyi házak jellemzően kő lábazattal, fakerettel, tégla- vagy vályogfalakkal és agyagcseréppel fedett tetővel rendelkeznek. Az építési tevékenységeket – a legtöbb más tevékenységhez hasonlóan – a készségek, a munkaerő és az erőforrások kölcsönös cseréjének együttműködési formájaként tartják számon. Egy kőműves például házat épít egy földművesnek, aki viszont gabonával vagy más készségek felajánlásával fizet neki. A projektet három anyagból tervezték: bazaltkő, fa és cserép. Mivel a projekt egy elszigetelt, távoli helyen van, a helyi mesteremberek alkalmazása és együttműködése tette azt lehetővé, akiknek nagy hagyománya van a felsorolt anyagokkal való munkában. A beton és az acél alkalmazását tudatosan minimálisra csökkentették a projektben. Minden anyagot helyben, 20-50 kilométeren belül szereztek be.

A helyszínen a kőmunkákat főként a wadari közösség végezte. A Wadari kaszt a vidéki gazdaságban, a szakértő kőfaragók közössége, akik különösen India Maharashtra és Észak-Karnataka övezetében telepedtek le. A régióban bőségesen rendelkezésre álló bazaltkövet a kőművesek kézzel bányászták, vésték és illesztették be a helyszínen. A legtöbb fal bazaltból készül – a teherhordó falak, a lépcsők, az udvarok burkolata, stb. Ezzel szándékosan monolitikus jelleget akarnak adni az épületnek, mintha egy tömör kőforma ülne finoman a tájban.

Az építészek a bazalt mellett kétféle faanyagot használnak a projektben. Az egyik ezek közül a ‘haladu’ (sárga tónusú faanyag, amely nevét a haladi, azaz a kurkuma szóból kapta. Ezt elsősorban a tetőszerkezethez és bizonyos terekben az oszlopokhoz használták. Az összes többi fa elem újrahasznosított fa alkalmazásával, főként indiai tíkfából készült, amelyet a régió 100-150 régi, romos épületéből mentettek ki, főként helyi ácsokkal, akiknek élén egy sutar áll, aki asztalosmester, és generációkon keresztül viszi tovább a készségeit.

A tetőfedésre használt agyagcserepeket egy ‘kumbhar’ (fazekas közösségből származó mesterember) készítette az évtizedek alatt megtanult hagyományos módszerekkel. A változó gazdaság és a falusi építési szokások miatt a gyakorlatuk csak a cserépkészítésre korlátozódik- a Viveda Wellness Retreat projektje volt a legnagyobb cserépszállítmány, amelyet a kumbhar valaha kapott. Mivel a mesterember több családtagot és más falubelieket is bevont a folyamatba, ez jó gazdasági lehetőséggé vált a közösség számára.

Térbelileg a projekt szándékosan megidézi a régió történelmileg kiemelkedő építészeti típusait. Történelmi értelemben számos politikai és spirituális gyakorlat hagyott építészeti nyomot a Sahyadri-hegység és Trimbekashwar táján. Ezek közül lenyűgözőek a középkori erődök, melyek jellemzően a hegyek tetejére épültek; a ‘Wadas’, melyek a gazdag kereskedők gyönyörűen megmunkált középkori házai; a ‘Kunds’, a Harappan-városok népszerű földalatti víztározói, melyek kifejezetten a templom városokban láthatók szerte a régióban; a ‘Chaityas’, melyek a gyönyörű buddhista barlangok és kolostorok; a ‘Ghats’, melyek a szent folyóparti szakaszok, a különböző folyókhoz vezető lépcsősorok, ahol az építészet és a táj eggyé válik.

Az öt épületblokkot külön-külön öt különböző funkcióval és az annak megfelelő términőséggel terveztek meg: A természetgyógyászati részleg mint a Wada; a masszázsszobák mint udvarházak; a jóga- és meditációs kupola mint a Chaityas; az úszómedence mint a Kund; az amfiteátrum és az étterem pedig mint Ghat. Az öt tér egy hosszú tömbben egyesül, sajátos átmeneti terekkel, hogy a fent említett építészeti típusokból, a régióból és az adott funkciók mélyreható megértéséből tanult, különböző térfogatokkal, fény- és árnyékminőségekkel, textúrákkal és mozgásmintákkal rendelkező térbeli sorozatot hozzanak létre. A megközelítés egyik eredménye, hogy heterogén-homogén teret hoz létre.

A vendégszobák főként egy kanyargós járatokkal és udvarokkal rendelkező kistelepülés klasztereiként vannak elképzelve. Minden egyes klaszter kör alakban szerveződik, szabadon elhelyezve a természetes lejtésű talajon, egy kanyargó utat létrehozva az összes klaszter körül a különböző szinteken. A négy házikó által megosztott közös udvar egyfajta közösségi térré válik a vendégek számára, hogy a verandán ülve interakcióba lépjenek egymással, és élvezzék a táj távoli kilátását.

Az épületek monolitikus jellege is segít a táj, az égbolt és az épület tere közötti folyamatos kontraszt kialakításában, ezáltal az ember figyelmét az épületről mindig a tájra, a környező környezetre és önmagára irányítja.

Forrás: www.archdaily.com