51 év után végre életre kel Hélio Oiticica szobrászati víziója New Yorkban

51 évvel az első elképzelése után végre megvalósul a néhai brazil-amerikai művész, Hélio Oiticica interaktív szobra New Yorkban. Oiticica Subterranean Tropicália Projects (1971) című alkotását a 70-es években a bürokrácia meghiúsította, bár a művész sosem adta fel a kísérletet, hogy a nagyszabású szabadtéri installációt kiállítsák. A 42 éves korában, 1980-ban bekövetkezett halála előtt Oiticica több kicsinyített változatot is készített, abban a reményben, hogy valamelyik valahogy működni fog. Idén az eredeti szerkezet egyik kisebb változata, a PN15 nevű, végre életre kel a queensi Socrates Sculpture Parkban.

Az eredeti Subterranean Tropicália Projects egy hatalmas, többszintes, szinte labirintusszerű belső térrel rendelkező szerkezet lett volna, ahol a látogatók “felfedezhetik” Oiticica és más művészek műalkotásait, és interakcióba léphetnek egymással. Sajnos a város pénzügyi támogatásának és engedélyeinek megszerzése egy ilyen nagyméretű installációhoz elérhetetlennek bizonyult. A PN15 a projektet egy 40 láb átmérőjű, íves folyosókból álló, kör alakú szerkezetként dolgozza át, amely növényekkel és vetített képekkel teli, multiszenzoros élményt nyújt a látogatóknak. Az installáció a futása során brazil és queer művészek interaktív előadásainak és workshopjainak is színhelye lesz.

Az installáció az első, hogy Oiticica kültéri alkotása az Egyesült Államokban bemutatásra kerül. A projekt az Americas Society-nek köszönhetően haladhat előre, amely ösztöndíjak és kiállítások révén összekötőként működik a New York-i latin-amerikai művészek számára. Az eredeti terv kartonmakettje és a két módosított változat (PN14 és PN15) vázlatai az Americas Society “This Must Be the Place” című kiállításának I. részében voltak láthatók, a “Latin-amerikai művészek New Yorkban, 1965-1975” című kiállításon. Az I. rész decemberben zárult, a II. rész pedig május 21-ig tartott.

“Ez a műalkotás ma is ugyanolyan radikális, mint a 70-es években volt” – mondta az ARTnewsnak Aimé Iglesias Lukin, az Americas Society vizuális művészetekért felelős igazgatója és vezető kurátora. “Egy olyan műalkotás, amely ingyenes, a nyilvánosság számára hozzáférhető, és amely részvételre hívja őket, és kapcsolatba lép velük. Ebből pedig nincs elég”. – tette hozzá.

Iglesias Lukin szerint a kiállítás “az 1960-as és 70-es évek amerikai művészetének újraolvasását kínálja a bevándorlók, jelen esetben a latin-amerikai bevándorlók szemszögéből. El kell kezdenünk megkérdőjelezni, hogy New York milyen mértékben vált azzá a kozmopolita központtá, ami, a bevándorlók nélkül. Hogyan magyarázzuk meg a neoavantgárdot azok nélkül a művészek nélkül, akik Európa, Latin-Amerika és Ázsia minden tájáról érkeztek?”.

Oiticica először a Central Parkban való kiállításra tervezte a művet, de ahogy Iglesias Lukin megjegyzi, a mai Central Park nagyon más, mint az 1970-es években volt. A Socrates Sculpture Parkban felállítva a műnek nagyobb hatása lesz, mint amilyet Oiticica elképzelt, és amelyet leginkább a hétköznapi New York-i munkásosztálybeliek látnak és tapasztalnak, nem pedig a turisták és a gazdag manhattaniak. A park egy olyan hely, ahol a helyi lakosok töltik szabadidejüket, kosárlabdáznak, futnak és kutyát sétáltatnak. Oiticica azt szerette volna, ha a Subterranean Tropicália Projects elősegíti a “creleisure”-t, az általa a kreatív szabadidőre kitalált kifejezést, és teret biztosít a tervezett és spontán előadásoknak egyaránt.

ww.dornob.com