Természetes tetők: fenntartható alternatívák a modern épületekhez

Manapság, ha zárt tereket képzelünk el, gyakran a betonfödémtetők jutnak eszünkbe. A beton építőipari felhasználása azonban ma már aggodalomra ad okot az éghajlatváltozáshoz és a környezeti ártalmakhoz való dokumentált hozzájárulása miatt.

Erre válaszul szükséges a népies és hagyományos technikák beépítése építészeti eszköztárunkba. Ebben az összefüggésben a természetes burkolatok kiváló megoldást jelentenek. Annak ellenére, hogy számos kívánatos projektjellemzőhöz igazodnak, ezek az anyagok, amelyek évszázadokon keresztül menedéket nyújtottak az embereknek, még mindig nem használják fel a kortárs építőiparban. A természetes tetők biológiailag lebomló anyagokat kínálnak, így fenntarthatóbb megoldást jelentenek esztétikus megjelenéssel és fokozott hőkomforttal.

Az egyik legelterjedtebb természetes burkolat a nádfedés, egy hagyományos módszer, amely a szárított növényzetet, például a piassavát, a rózsafüvet és a santa-fé füvet (Panicum prionitis) használja védett építmények létrehozására. A nádtető szerelvény általában alulról indul, és felfelé halad, különös figyelmet fordítva a tetejére, mivel az építkezés és a jövőbeni karbantartás során is érzékeny a víz beszivárgására.

A tető lejtésének meredeksége döntő szerepet játszik az esetleges szivárgási problémák megelőzésében, mivel elősegíti a gyorsabb vízelvezetést. A nádburkolatokat általában fa vagy bambusz vázra szerelik fel, és rugalmasságuk lehetővé teszi az építészek számára, hogy felfedezzék a kreatív lehetőségeket, beleértve az összetett organikus formákat is.

Ennek a megoldásnak az alkalmazásakor érdemes odafigyelni a piacon elérhető különböző típusú nádtetőkre, hogy eldöntsük, melyiket érdemes használni a projektünkben. Mint korábban említettük, a leggyakoribbak a következők:

• Piassava: Kimagasló rugalmasságának köszönhetően a piassava rendelkezik a legfinomabb rostokkal, aminek következtében a végei a tető szélein borulnak. Az olyan tényezőktől függően, mint a karbantartás és a helyi körülmények, a piassava burkolatok átlagos élettartama körülbelül 8 év lehet;
• Nádfa: A piassavával ellentétben merevebb megjelenésű, és alkalmas a burkolatok egyenes vonalú befejezésére. Azonban jellemzően rövidebb élettartamú, körülbelül 5 évig tart;
• Santa-fé Grass: Ezen anyagok közül ez a legmerevebb, tömör blokkszerű megjelenést kölcsönöz. Kivételes tartósságának és robusztusságának köszönhetően nagyjából 20 évig bírja, így rendkívül sokoldalú opció a különféle építőipari alkalmazásokhoz.

Mindezek az anyagok nagyon gyúlékonyak és tűzvédelmi kezelést igényelnek. Az is fontos, hogy ellenőrizzük az anyag forrását a megbízhatóság szempontjából, és gondoskodjon arról, hogy a vásárolt anyagok mentesek-e a kártevőktől, amelyek károsíthatják mind a burkolatot, mind az épületet. A jelentős fenntarthatósági tényező mellett ez a megoldás olyan előnyöket kínál, mint a kiváló hőszigetelés és az esztétikai tulajdonságok, amelyek elősegítik a természettel való folyamatos kapcsolatot.

A természetes burkolatok másik jelentős választása, bár kevésbé elterjedt a trópusi régiókban, világszerte erősen jelen van a népi építményekben: a hínár. Kathryn Larsen tervező bebizonyította, hogy ellenállnak a bomlásnak és a tűznek, nem tartalmaznak mérgező elemeket, és szigetelő tulajdonságaik vetekednek az ásványgyapotéval.

Forrás: www.archdaily.com