A megújuló alapanyagokról hallva az energetikai célokon (bio-üzemanyag, biogáz, stb.) túlmenően mind többet hallani a jobbára növényi eredetű keményítőből és cellulózból készített műanyagok kedvező tulajdonságairól. Ezeknek a csomagolóanyagoknak (bio-polimereknek) óriási környezetvédelmi előnyük abban rejlik, hogy hulladékként – ha nem is rövid időn belül – lebomlanak. Lebomlásuk során nem keletkeznek mérgező anyagok. E csomagolóanyagok ugyanis hulladékká válásuk után – a talajban (és vízben) élő baktériumoknak, gombáknak és más lebontó szervezeteknek köszönhetően – néhány hét vagy hónap alatt lebomlanak. Előbb feldarabolódnak, majd feltárolódásuk és lebomlásuk után visszajutnak a természetes anyagok körforgásába. Ezáltal a hagyományos műanyagokhoz képest csökkennek a hulladékkezelés költségei. Többek között azáltal is, hogy nincs szükség a műanyagok szétválogatására.
Környezetvédelmi előnyük másrészt abban rejlik, hogy előállításuk megújuló nyersanyagforrásokra (=növényekre) támaszkodik, ezáltal takarékoskodni lehet az értékes fosszilis nyersanyagokkal. Ezzel közvetve a CO2-kibocsátást is csökkenteni lehet, következésképpen még a klímavédelmet is szolgáljuk. Ha pedig a komposztálás anaerob módon biogáz-üzemben történik, úgy további CO2-kibocsátás csökkenéssel lehet számolni, szintén a klímavédelemhez járulva.
E környezetbarát csomagolóanyagok főleg az élelmiszeriparban használhatók fel jól – hálók, tasakok, fóliák, stb. készítésére. Ezeket jól lehet használni a zöldség-gyümölcs- csomagolásban, de más élelmiszerek csomagolásában is kiválóan alkalmazhatók. A kert- és tájépítésnél a belőlük készült kötöző fonalak, szalagok a betakarítás után a megmaradt növényi részekkel együtt a komposztba kerülhetnek. A mezőgazdaságban, főleg kertészetben használt fóliákat így nem kell külön összegyűjteni, azok akár a földön hagyva beszánthatók.
Mindezek a tulajdonságok olyan nagy környezetvédelmi előnyöket jelentenek, melyek miatt a jövőben a biopolimerek szélesebb körű alkalmazására lehet számítani.

Dr.Kölcsei Tamás