A volt MNB vezér öngyilkos lett. Mi állhat a háttérben???

Idézet Kásler Árpádtól:
Sajnálattal értesültem arról, hogy „feltehetően” lelőtte magát az MNB volt elnöke, a TriGránit Holding elnöke.

Nos vélhetően egyre többen választják ezt a megváltási formát, vagy választatják velük. Én személy szerint jobban örülnék az élő volt és jelenlegi elnököknek, az élő azért sokkal beszédesebb mint a kevésbé élő, bár a haláleset körülményei sok esetben önmagában is elég beszédes. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az „átmeneti” időszakban volt elnök a MNB-nál, amikor a jelenlegi milliárdosok megalapozták vagyonukat.

A TriGránitról annyit, hogy a Rothschild dinasztia egyik hídfőállása Magyarországon és a térségben.

Na de csemegézésnek itt olvasható a legfrissebb feljelentésünk a Legfőbb Ügyészségnek címezve. Melegen ajánlom minden érintett figyelmébe, beleértve az országgyűlési képviselőket és a kormányt is.

Nyomj egy lájkot kérlek, ha egyetértessz, hogy a bankok egy forintot se kapjanak, ameddig nincs bírósági döntés az ügyben!

Jótanácsként, ha megengedhetem magamnak, elolvasása előtt gondoskodjanak az illetékesek, hogy kézügyben ne legyen fegyver, nehogy hirtelen felindulásból, meggondolatlan cselekedetre ragadtassák magukat.

Ha Ön is felszeretnék jelenteni a Bankokat, akkor csatlakozzon: http://www.kaslerarpad.hu/_reg_feljelentes/ — eddig több mint 16 ezren tettek feljelentés…

Kásler Árpád
Kelt, Gyulán 2012.05.10.én

A feljelentés itt olvasható! 

Alulírott Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (rövidített nevén BAÉSZ, székhelye 5711.Gyula, Fehér-Körös utca 69. nyilvántartási száma: 2817, képviseli Kásler Árpád mint a BAÉSZ elnöke és Töviskesné Dsupin Judit mint a BAÉSZ főtitkára) mint érdekvédő társadalmi egyesület ezennel

 közvádas

f e l j e l e n t é s t   t e s z ü n k

 

ismeretlen tettes ellen elsősorban a Büntető Törvénykönyv 274.§-ban foglaltak szerinti közokirat-hamisítás büntette, mint a közbizalom elleni bűncselekmények, továbbá a Btk. 276.§-ban foglaltak szerinti magánokirat-hamisítás elkövetésének magalapozott gyanúja miatt.

Ezért mint a közokirat-hamisítás törvényi tényállása:

Btk.274.§ (1) bek. c.) Aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A devizaalapú hiteleket nyújtó pénzintézetek azáltal, hogy a szerződésekben valótlan tartalmat rögzítettek mint teljesített kölcsönnyújtást, a kölcsön összeggel és kölcsön pénznemmel kapcsolatban és ezt a valótlan tartalmú magánokiratot, úgy is mint számviteli bizonylatot, (számviteli törvény 166.§ (1)) közokiratba foglaltatták, a közokirat-hamisítás fenti jogszabályhely szerinti elkövetését valósították meg, mely a közbizalom elleni bűncselekmények egyike.

Számviteli törvény 166. § (1) Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától, – amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

A magánokirat-hamisítás törvényi tényállásaként előadom azt, hogy:

a Btk. 276.§ szerint aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség! A kölcsönszerződések valótlan tartalmúak a kölcsönösszeg vonatkozásában. Ezt bővebben kifejteném azzal, hogy lényegében három kategóriába sorolhatóak ezek a kölcsönszerződések.

Az első ilyen kategória az, amikor kölcsönösszegként a kölcsönszerződésben csak devizaösszeg szerepel mint kifolyósított és lebonyolított gazdasági cselekmény, és ez alapján történik a bank részéről a futamidő teljes ideje alatt az elszámolás és követelés.

A pénzintézet ezzel megsérti úgy a Ptk.523.§ (1) bekezdésére, mint a Hitelintézetekről és Pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény 2.számú melléklete I.10.2. pontjára vonatkozó előírásokat, valamint a Számviteli törvény 166.§ (2) bekezdése szerinti követelményeket, amely arról rendelkezik, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie, a világosság elvét szem előtt tartva. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166.§ (1) bekezdése szerint, a szóban forgó kölcsönszerződések valójában számviteli bizonylatoknak minősülnek, amely alapján a bankok a könyvelésüket, elszámolásaikat kell hogy vezessék és végrehajtsák.

Ezen bizonylatok úgy a Pénzintézetek Adóssal szembeni kötelezettségeit, mint az Adós kötelezettségeit a kölcsön megfizetésével kapcsolatban rögzíteni hivatottak. A hitelt folyósító pénzintézeteknek az állam felé történő elszámolását is ezen bizonylatok képezik a kölcsönügyletekkel kapcsolatosan.

Az a tény, hogy ezen bizonylatok egyszersmind magánokiratok is, nem hatalmazza fel az őket kiállító Hitelezőket arra, hogy mellőzzék a számviteli törvény azon előírásait, amelyek a szerződésekben rögzített adatok valódiságát és a más jogszabályoknak való megfelelést garantálják, így biztosítva a törvények betartását a kölcsönügylet teljes időtartama alatt.

Mivel a devizaalapú kölcsönszerződéseket a Magyarországon tevékenykedő hitelintézetek, nem feleltették meg a számviteli törvény előírásainak, bekövetkezett az a sajnálatos helyzet, hogy fiktív kölcsönösszegek és fiktív kamatok, és árfolyam-különbözetek Adós általi megfizetésére formáltak jogot.

Továbbá nyilvánvaló, hogy amennyiben a kölcsönszerződésen a hitelnyújtó intézet főszolgáltatása nem a hatályos magyar törvények szerint kerül rögzítésre, ebből eredően egyetlenegy devizahitel folyószámlát és egyetlenegy havi törlesztő előírást nem lehet jogszerűen elkészíteni.

A Ptk.523.§(1) bekezdése szerint, a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles a meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

A Hpt. 2. számú melléklete I.10.2. pontja szerint:

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;

Tehát mindkét törvény idevonatkozó pontja arról rendelkezik, hogy a hitelező, a kölcsönösszeget rendelkezésre kell hogy bocsájtsa a hitelfelvevőnek és minden esetben ez a kölcsönösszeg a forint volt és nem a nyilvántartott devizaösszeg, amely már mint követelési alap került elkönyvelésre, a szükséges korrekciók elvégzése nélkül. Erről a Ptk. a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése a Ptk. 5.§ (1) bekezdésénél azt írja, hogy a törvény tiltja a joggal való visszaélést.

Tisztelt Ügyészség! Itt semmi másról sem beszélhetünk, mint a joggal való visszaélésről.

A Ptk. 5.§ (2) szerint joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség! A fentebb felsoroltakat teljes egészében és mértékében kimerítik a devizaalapú hitelszerződésekben foglalt, de sohasem teljesített és folyósított devizaösszegek nyilvántartása és a szükséges korrekciók nélkül, elszámolási alapként kezelése. Ugyanis oly méretű és mértékű társadalmi katasztrófát idézett elő, hogy ezen jogértelmezés a társadalmi rendeltetésével össze nem férő célját alátámasztja és a nemzetgazdaságot súlyosan megkárosította és károsítja.

Mindezen jogtalan kikötések és eljárások következtében megvalósul a személyek zaklatása, lakhatási és állampolgári jogaiknak, törvényes érdekeiknek megcsorbítása, valamint a hitelező pénzintézetek részére illetéktelen előnyök szerzéséhez vezet. Még arra sem hivatkozhatnak a bankok, hogy a kihelyezett kölcsönök értékállóságát kívánják ezzel a deviza-nyilvántartással megőrizni, ugyanis Magyarországon ezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján kell és lehet elvégezni, a mindenkori infláció mértékével. Jelen esetben mindenképp jogalap nélküli gazdagodásról beszélhetünk, mert egy ingatlan vagy gépkocsi vételárát meghitelező pénzintézet esetében ha a kölcsönkihelyezés mindössze három-négy évvel ezelőtt történt, és az adós ezt az eddig fizetett kamatokon és egyéb költségeken felül egy összegben kifizeti, akkor ebből a befizetésből a hitelező a megemelkedett devizaárfolyam következtében az egyszeri alkalommal kihelyezett forint kölcsönösszeg helyett akkora mértékű „tőkeösszeget” kap vissza, hogy akár két hasonló árú ingatlant vagy hasonló árú gépkocsit vásárolhat. Tehát mindenképp a kamaton felüli vagyonosodás megállapítható, holott ez egy a hatályos törvények szerinti kölcsönügylet esetében nem lenne lehetséges.

Itt mindenképp még megemlítendő, hogy a Ptk. 6.§ szerint a Bíróság a kárnak egészében vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.

A devizaalapú hitelek esetében mindez elmondható. A jóhiszemű adósokat a bankok szándékos magatartással egy olyan szerződés aláírására vették rá, amelynek csak a címe kölcsönszerződés, de a tartalma alapján, nem az, ráadásul megsértve a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, a számviteli törvény és a polgári törvénykönyv, illetve a büntető törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseit is, ugyanis egy szerződést nem címe hanem tartalma alapján kell megvizsgálni.

A kölcsönszerződések második kategóriájába tartoznak azok, amelyekben ugyan megemlítik az egyszeri alkalommal kifolyósított forintösszeget, de kölcsönösszegként ennek az átszámított devizaösszeget jelölték meg, mint végleges kölcsönösszeg a szükséges korrekciók elvégzése nélkül, ezzel elkövetve ugyancsak a fentebb felsorolt törvénysértéseket.

A harmadik kölcsönszerződés kategóriába tartoznak azok, amelyek csak az egyszeri alkalommal kifolyósított forint kölcsönösszeget tüntetik fel és talán még említést tesznek arról, hogy ez devizaalapú, de devizaösszeget nem jelölnek meg, viszont követeléseiket devizából való elszámolással végzik.

Ebben az esetben sincs joguk ezt megtenni és a fentebb felsorolt törvénysértéseket valósítják meg. Ugyanis a Ptk.523.§ (1) bekezdése szerint a kölcsönösszeget rendelkezésre kell bocsájtani, tehát ebből egyenesen következik az, hogy rendelkezésre nem bocsájtott összeget nem lehet kölcsöntartozásként követelni.

Ez nem azt jelenti, hogy a kölcsönt nem lehet devizában nyilvántartani, dehogynem. Erre a 250/2000. (XII.24.) Kormányrendelet ad lehetőséget, amely többek között azt mondja, hogy a devizaalapú hiteleket, devizában is nyilván kell tartani. Tehát mit mond a rendelet? Azt mondja, hogy devizában IS, vagyis ez a másodlagos nyilvántartási érték, amely a forintból kerül kiszámításra és nem fordítva, tehát nem fordulhatna az elő, hogy a másodlagos számításból elsődleges legyen és utána, a tíz-húsz évre szóló követelések ebből keletkezzenek.

Minden elszámolási periódusban, ugyanazt az elszámolási metodikát kell a banknak alkalmaznia, amit a legelső devizaérték kiszámításakor elvégzett, vagyis a mindenkori forintösszeget el kell osztania a deviza árfolyamával. Ebben az esetben úgy a hitelező mint a hitelfelvevő részére, egy tisztességes kölcsönügylet jön létre és nem fordulhat az elő, hogy egy ingatlan áráért, tíz ingatlan árát kell visszafizesse abban az esetben, ha nagyon durván elmozdul a deviza árfolyama. Ugyanez vonatkozik a bankra is, számára is garantálja azt, ha valami csoda folytán gyengülne a deviza és erősödne a forint, nem fordulhat az elő, hogy egy családi ház értékkihelyezéskor, vissza már csak egy kutyaháznyi értéket kap.

Ha nem ilyen elszámolást alkalmaz a hitelező és hitelfelvevő, amely elszámolás garantálja mindkét fél részére a tőke biztonságát, akkor már nem hosszú lejáratú kölcsönszerződésről beszélünk, hanem valami egészen másról, amit kölcsönszerződésnek neveztek el, de nem az. Ebben az esetben egy tőzsdei fogadásra jellemző spekulációs ügyletről beszélünk, amely nem alkalmas hosszú lejáratú szerződések megkötésére, illetve nagyon komoly pénzügyi és tőzsdei ismereteket igényel, amellyel a szerződő adósok nem rendelkeztek, hiszen nem is kívántak ilyenben részt venni.

A továbbiakban kitérnék a szerződési akarat és annak kifejezésére:

A Ptk. 205.§ (2) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

A kiemelt fentebbi sor nagy jelentőséggel bír, ugyanis a Ptk.199.§ azt mondja ki, hogy egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére: az egyoldalú nyilatkozatokra – ha a törvény kivételt nem tesz, – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség! A hitelező bankok egyoldalú nyilatkozatok, vagy pontosabban eljárások alapján úgy gondolták, hogy megtehetik azt a joggal való visszaélést, miszerint az egyszeri alkalommal kihelyezett forintösszegeket átszámították devizaértékké (mindezt törvényesen).

Majd törvényellenesen az így kapott devizaösszeget, mint kölcsönösszeget véglegesnek tekintették és arra alapozták további követeléseiket, holott a törvény világosan rendelkezik.

A Ptk.523§ (1) szerint tehát a kölcsönösszeget rendelkezésre kell bocsájtani, vagyis olyan devizaösszeget, amit a bank sohasem bocsájtott rendelkezésre, nem lehet kölcsön kötelezettségként nyilvántartani, ha a hitelező nem végzi el a szükséges értékkorrekciókat, vagyis a forint kölcsönösszeget minden esetben nem osztja el a deviza árfolyamával, hogy megkapja az aktuális deviza összeget, aminek forint megfelelője nem térhet el a valójában készhez kapott forint összegétől, csak a hivatalos kamat vagy a törlesztés következtében megváltozott mértékkel.

Hpt.131.§ (1) A pénzügyi intézmény az üzletszerű tevékenységre vonatkozó nyilvántartásait magyar nyelven – a magyar számvitelre vonatkozó jogszabályok előírásainak betartásával – a felügyeleti és jegybanki ellenőrzésre is alkalmas módon vezeti.

Tehát elmondható, hogy a hitelintézetekre a számviteli törvény kötelező jellegű:

165.§ (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

165.§.(2)A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza… stb.

Ezekben az esetekben az idevonatkozó más jogszabály a Ptk.523§(1) bekezdése, valamint a Hpt. 2. számú melléklet I.10.2. pontja lehet, amely alapján kölcsönösszegként csak a rendelkezésre bocsájtott összeg jelölhető meg, mint már fentebb ki lett fejtve és amennyiben a kölcsönösszeg forrásként nyilvántartásba vétele devizában történik, de összegszerűségében mindenkor korrigálva kell hogy legyen, különben a valós gazdasági eseménytől eltérő összeget fog eredményezni, amellyel a a165.§ (2) bekezdésébe ütköző cselekményt követ el a valóságos tartalmat illetően. Ugyanis ennek következtében elszakítja a bank az általa forintban utalt kölcsönösszeget a devizanyilvántartási számlán szereplő devizaösszegtől, mert nem a folyósított forintból számolja, mint rendelkezésre bocsájtott pénzösszegből a devizát, hanem fordítva, a nyilvántartásba vett devizát változatlanul hagyja, nem végzi el a szükséges számítási korrekciókat, hanem abból számolja át a forint követelést. Ezt nem teheti meg, ez egy kölcsönügyletbe nem fér bele. A bank visszaélt itt a szerződési szabadsággal, szándékosan félreértelmezve és félremagyarázva az egyébként egyértelmű, idevonatkozó törvényi előírásokat.

Itt valójában az történt, hogy magánokirat, majd közokirat-hamisítással (valótlan adat rögzítésével) a hitelező az adós rendelkezésére bocsájtott forintösszeg helyett, rátelepedett az általa nyilvántartott devizára, amelyet a törvényi előírásoknak megfelelően nem bocsátott rendelkezésre, és így egy fiktív követelési jogot formálva végzi el számításait és követeléseit. A szerződések könyvviteli elszámolása a bizonylatkénti elkészítése és felhasználása miatt lehetséges. Ezért azok tartalmának a számviteli törvény előírásait követnie kell a könyveléshez szükséges adatok vonatkozásában, ezért az összes bennük foglalt adatnak valósnak kell lennie.

Ettől semmilyen szerződési szabadságra való hivatkozással vagy más kikötéssel eltérni nem lehet. A szerződő felek közötti kikötések csak azon dolgokra irányulhatnak, amelyeket törvény nem szabályoz.

Sem a hitelező, sem a hitelfelvevő kénye kedve szerint nem írhatja felül önkényesen a törvényi vonatkozásokat.

Végezetül, mint kiemelten fontos kitétele a devizaalapú szerződéseknek, megvizsgálásra szorul az az eljárás, illetve kikötés, miszerint a kezelési költséget is devizaelszámolásúvá tették a hitelezők, ugyanis a Békés Megyei Bíróság 5.P.20360/2010/31. Ügyszámú Ítélete alapján visszamenőleges hatállyal semmisnek nyilvánította a banknak ezt a kikötését, ez esetben sem számolhatott volna rá deviza árfolyamból adódó többletköltséget a hitelező a kezelési költségre, ugyanis a tisztelt Bíróság indoklása szerint a kezelési költség az a hitel adminisztrációs költsége, amely semmilyen úton módon nem köthető és egyeztethető a devizaárfolyam változásával, ugyanis az adminisztrációs költségek nem ettől függenek és ez haszonelemként jelenik meg a bank javára és az adós kárára, holott egy költség nem tartalmazhat jövedelem jellegű haszonelemet, ha költség címen van beszedve. Ezt az elsőfokú ítéletet a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy nem tartozik a polgári bíróság jogköréhez és más fórumokon keressünk rá jogorvoslást, például az ügyészségen.

Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és megindokolt panaszok kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására és a szükséges eljárások lefolytatására, indokolt esetben a felelősök elleni büntetőeljárás alá vonására.

Előre is köszönjük.

Kelt, Gyulán 2012. május 6-án

 

___________________________                           ___________________________
Kásler Árpád                                                           Töviskesné Dsupin Judit
BAÉSZ elnök                                                               BAÉSZ főtitkár